¹Isten a mi erős várunkA karvezetőnek. Kóré fiaitól.A »Szüzek« szerint. Ének.

²Menedékünk és erőnk az Isten, a ránk zúdult számos bajban ő a mi segítőnk.

³Nem félünk tehát, rendüljön bár meg a föld, merüljenek bár a tenger mélyére a hegyek.

⁴Zúgjanak bár és háborogjanak vizei, rendüljenek meg bár erejétől a hegyek.

⁵Folyó árja örvendezteti meg Isten városát, a Fölséges megszentelt hajlékát.

⁶Isten lakik benne: nem inog meg, mielőtt megvirrad, megsegíti őt Isten.

⁷Nemzetek háborogtak, országok inogtak, de ő hangját hallatta és megrendült a föld.

⁸Velünk van a seregek Ura, Jákob Istene a mi menedékünk!

⁹Jöjjetek és lássátok az Úr műveit, csodáit, amelyeket a földön végbevitt. Megszünteti a háborúkat mindenütt a föld széléig,

¹⁰széttöri az íjakat és összezúzza a fegyvereket, tűzben égeti el a pajzsokat.

¹¹Álljatok meg és lássátok, hogy én vagyok az Isten: magasztalni fognak engem a nemzeteknek, s magasztalni fog a föld.

¹²Velünk van a seregek Ura, Jákob Istene a mi menedékünk!