Siralom háború idején

1A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.

2Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk,
atyáink beszélték el nekünk,
mit műveltél napjaikban,
a hajdankor napjaiban.

3Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted,
népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.

4Nem kardjukkal szereztek országot,
s nem karjuk juttatta diadalra őket,
hanem a te jobbod, a te karod,
s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.

5Te vagy az én királyom és Istenem,
te küldesz segítséget Jákobnak.

6Általad ökleljük ellenségeinket,
neveddel tiporjuk le támadóinkat.

7Mert nem az íjamban bízom,
nem a kardom hoz szabadulást nekem.

8Sanyargatóinktól te mentesz meg minket,
és te szégyeníted meg gyűlölőinket.

9Mindennap Istenben dicsekszünk,
és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.

10De most elvetettél és szégyenben hagytál minket,
nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.

11Megfutamítottál ellenségeink előtt,
és gyűlölőink fosztogatnak minket.

12Vágójuhok gyanánt odaadtál minket,
szétszórtál a nemzetek között.

13Népedet ár nélkül eladtad,
nem lettél gazdagabb a cserével.

14Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának,
azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.

15Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek,
fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.

16Egész nap szemem előtt van szégyenem,
s arcom gyalázata elborít engem,

17hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom,
ellenséget és üldözőt kell látnom.

18Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged,
nem szegtük meg szövetségedet.

19Szívünk nem fordult el tőled,
és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,

20noha kiűztél minket a sakálok helyére,
és beborítottál minket a halál árnyékával.

21Ha Istenünk nevét elfeledtük volna,
ha más istenek felé tártuk volna kezünket,

22nemde számonkérné azt Isten?
Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.

23Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak,
és levágásra szánt juhoknak tartanak.

24Ébredj fel, miért alszol, Uram?
Ébredj fel, ne taszíts el végleg!

25Miért fordítod el arcodat,
s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?

26Hisz lelkünk a porba hanyatlott,
testünk a földhöz tapadt.
Kelj, Uram, segítségünkre,
és irgalmadban válts meg minket!