Isten, az élet forrása

¹A karvezetőnek: az Úr szolgájától, Dávidtól.

²Elhatározza magában a gonosz, hogy vétkezik,

szeme előtt nincs Isten félelme.

³Önmaga előtt tetszeleg,

hadd tapasztalják gyűlöletes gonoszságát.

⁴Gonoszság és csalárdság ajkának beszéde,

tudni sem akar arról, hogy a jót cselekedje.

⁵Fekvőhelyén gonoszságon jár az esze,

nem a jó úton jár,

és nem gyűlöli a rosszat.

⁶Uram, az égig ér irgalmad,

a fellegekig hűséged.

⁷Igazságosságod olyan, mint a hatalmas hegyek,

ítéleteid hatalmas mélységek;

⁷fenntartasz, Uram, embert és állatot.

⁸Istenem, milyen drága a te irgalmad!

Az emberek fiai szárnyad oltalmában találnak menedéket.

⁹Megrészegülnek házad dús javaitól,

gyönyörűséged patakjával itatod őket.

¹⁰Mert nálad van az élet forrása,

és a te fényedben látjuk a fényt.

¹¹Terjeszd ki irgalmadat ismerőidre,

igazságodat az igaz szívűekre.

¹²A kevélység lába ne taposson,

és meg ne ingasson a bűnös keze engem.

¹³Íme, elhullanak a gonosztevők,

úgy eltaszítod őket, hogy meg sem állhatnak.