Isten oltalmában

¹Dávidtól, amikor őrültséget színlelt
Abimelek előtt, és az továbbengedte őt.

²Áldom az Urat minden időben,
ajkamon van dicsérete szüntelen.

³Az Úrban dicsekszik lelkem,
hallják meg a szelídek s örvendezzenek.

⁴Magasztaljátok az Urat velem,
dicsérjük együtt az ő nevét.

⁵Kerestem az Urat és meghallgatott,
minden rettegésből kiragadott engem.

⁶Nézzetek rá és megvilágosultok,
és arcotok meg nem szégyenül.

⁷Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta,
és kiszabadította minden szorongatásából.

⁸Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja,
és kiragadja őket.

⁹Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr,
boldog az az ember, aki őbenne bízik!

¹⁰Féljétek az Urat, szentjei mind,
mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik!

¹¹Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek,
de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.

¹²Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám,
az Úr félelmére tanítlak titeket.

¹³Ki az, aki élni akar,
s jó napokat kíván látni?

¹⁴Őrizd meg nyelvedet a gonosztól,
s ajkad ne beszéljen csalárdságot!

¹⁵Fordulj el a rossztól és tégy jót,
keresd a békét és azt kövesd!

¹⁶Az Úr szemmel tartja az igazakat,
és imádságukat meghallgatja.

¹⁷De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is,
hogy eltörölje emléküket a földön.

¹⁸Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta,
és minden szorongatásukból kiszabadította őket.

¹⁹Közel van az Úr a megtört szívűekhez,
és megmenti az alázatos lelkűeket.

²⁰Sok nyomorúság éri az igazakat,
de az Úr valamennyiből kimenti őket.

²¹Megőrzi minden csontjukat,
egy sem törik el belőlük.

²²Gonoszságuk öli meg a bűnösöket,
s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat.

²³De szolgáit az Úr megszabadítja,
és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

²⁴

Isten oltalmában

²⁵Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen.

²⁶Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek.

²⁷Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét.

²⁸Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem.

²⁹Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül.

³⁰Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából.

³¹Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket.

³²Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik!

³³Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik!

³⁴Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.

³⁵Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket.

³⁶Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni?

³⁷Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot!

³⁸Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!

³⁹Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja.

⁴⁰De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön.

⁴¹Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket.

⁴²Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket.

⁴³Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket.

⁴⁴Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük.

⁴⁵Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat.

⁴⁶De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.