¹A teremtés dicsérete – A törvény dicséreteA karvezetőnek. Dávid zsoltára.

²Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt.

³Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat.

⁴Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket:

⁵az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk.

⁶Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának.

⁷Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát.

⁸Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek.

⁹Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet.

¹⁰Az Úr félelme tiszta, örökkön örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak.

¹¹Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél.

¹²Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges.

¹³Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől,

¹⁴és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok.

¹⁵Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!