A száműzöttek vágyakozása Sion után

¹Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett,
és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.

²A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,

³mert énekszót kívántak tőlünk,
akik foglyul ejtettek minket:
»Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«,
mondták, akik elhurcoltak minket.

⁴Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét
idegen földön?

⁵Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem,
bénuljon meg a jobb kezem!

⁶Ragadjon a torkomhoz a nyelvem,
ha rólad meg nem emlékezem,
ha nem tartom Jeruzsálemet
legfőbb örömömnek!

⁷Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól,
Jeruzsálemnek arról a napjáról,
amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le,
egészen az alapjáig!«

⁸Babilon leánya, te nyomorult,
boldog, aki megfizet neked
rajtunk elkövetett tetteidért!

⁹Boldog, aki megragadja
és sziklához vágja kisdedeidet!

¹⁰

A száműzöttek vágyakozása Sion után

¹¹A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,

¹²mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.

¹³Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?

¹⁴Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!

¹⁵Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!

¹⁶Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«

¹⁷Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!

¹⁸Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!