A száműzöttek vágyakozása Sion után
1Babilon folyóvizei mellett ültünk,
A száműzöttek vágyakozása Sion után
és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.
2A fűzfákra akasztottuk hangszereinket,
3mert énekszót kívántak tőlünk,
akik foglyul ejtettek minket:
„Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból”,
mondták, akik elhurcoltak minket.
4Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét
idegen földön?
5Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem,
bénuljon meg a jobb kezem!
6Tapadjon ínyemhez a nyelvem,
6ha rólad meg nem emlékezem,
ha nem Jeruzsálemet tartom
legfőbb örömömnek!
7Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól,
Jeruzsálemnek arról a napjáról,
amikor ők ezt mondták: „Rontsátok le! Rontsátok le,
egészen az alapjáig!”
8Babilon leánya, te nyomorult,
boldog, aki megfizet neked
rajtunk elkövetett tetteidért!
9Boldog, aki megragadja
és sziklához vágja kisdedeidet!