Boldogtalan ember imája

¹A szegény imádsága, amikor bajban volt,
és panaszát az Úr előtt kiöntötte.

²Uram, hallgasd meg imádságomat,
és kiáltásom jusson eléd.

³Ne fordítsd el tőlem arcodat soha,
amikor engem szorongatás ér;
Hajtsd hozzám füledet,
amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.

⁴Mert füstként enyésznek el napjaim,
és csontjaim szárazak, mint a forgács.

⁵A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna,
még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.

⁶Annyit jajveszékel szavam,
hogy a bőr már a csontomra szárad.

⁷A puszta pelikánjához hasonlítok,
olyan lettem, mint a bagoly a romok között.

⁸Virrasztok és olyan vagyok,
mint a magános veréb a háztetőn.

⁹Ellenségeim szüntelenül gyaláznak,
gyűlölőim összeesküdtek ellenem.

¹⁰Bizony kenyér gyanánt hamut eszem
és könnyel vegyítem italomat

¹¹haragod és bosszúságod miatt,
mert felemeltél s a földre sújtottál engem.

¹²Napjaim hanyatlanak mint az árnyék,
magam pedig mint a széna száradok.

¹³De te, Uram, megmaradsz örökre,
és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.

¹⁴Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon,
mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta,
valóban itt az ideje!

¹⁵Hisz szolgáid szeretik köveit,
és romjait fájdalommal látják.

¹⁶De félik majd nevedet a nemzetek, Uram,
s a föld minden királya fölségedet.

¹⁷Mert felépíti az Úr Siont,
és megnyilvánul dicsőségében.

¹⁸Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát,
és nem veti meg könyörgésüket.

¹⁹Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek,
hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.

²⁰Mert letekint szent magasságából,
lenéz az Úr a mennyből a földre,

²¹hogy meghallja a foglyok jajgatását,
és megmentse azokat, akiket halálra szántak;

²²Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét
és az ő dicséretét Jeruzsálemben,

²³amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok,
hogy az Úrnak szolgáljanak.

²⁴Megtörte erőmet az úton,
rövidre szabta életemet. Így szóltam:

²⁵»Istenem, ne ragadj el engem életem közepén,
hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.

²⁶Kezdetben megteremtetted a földet,
s a te kezed művei az egek.

²⁷Azok elmúlnak, de te megmaradsz;
Mint a ruha, mind elavulnak,
váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.

²⁸Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.

²⁹Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk,
és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«

³⁰

Boldogtalan ember imája

³¹Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.

³²Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.

³³Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.

³⁴A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.

³⁵Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.

³⁶A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.

³⁷Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.

³⁸Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.

³⁹Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat

⁴⁰haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.

⁴¹Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.

⁴²De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.

⁴³Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!

⁴⁴Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.

⁴⁵De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.

⁴⁶Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.

⁴⁷Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.

⁴⁸Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.

⁴⁹Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,

⁵⁰hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;

⁵¹Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,

⁵²amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.

⁵³Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:

⁵⁴»Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.

⁵⁵Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.

⁵⁶Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.

⁵⁷Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.

⁵⁸Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«