¹Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért.

²Részvéttel tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert ő maga is körül van véve gyöngeséggel,

³s így, miként a népért, úgy önmagáért is áldozatot kell bemutatnia a bűnökért.

⁴Erre a tisztségre senki sem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront.

⁵Így Krisztus sem önmaga dicsőítette meg magát, hogy főpappá legyen, hanem az, aki azt mondta neki:

„Fiam vagy te,

ma nemzettelek téged.”

⁶És ahogy más helyen is mondja:

„Te pap vagy mindörökké

⁶Melkizedek rendje szerint.”

⁷Ő, testi életének napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással ajánlotta fel annak, akinek hatalma volt megszabadítani őt a haláltól, és meghallgatást is nyert hódolatáért.

⁸Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett,

⁹és amikor eljutott a beteljesedésre, örök üdvösség szerzője lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki,

¹⁰mivel Isten főpapnak nevezte őt Melkizedek rendje szerint.

A közösség gyöngesége

¹¹Sok mindent kell erről mondanunk, és nehéz is megmagyarázni, mert késedelmesek lettetek a hallásra;

¹²ugyanis ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek, de ismét arra van szükségetek, hogy valaki tanítson titeket Isten tanításának elemi dolgaira; olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem szilárd eledelre.

¹³Mert mindaz, aki tejet kap, tapasztalatlan az igazságosság tanításában, mivel még csecsemő;

¹⁴a tökéleteseknek pedig a szilárd étel való, azoknak, akik a gyakorlás által kifejlesztették érzékeiket, hogy megkülönböztessék a jót és a rosszat.