¹Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért.

²Részvéttel tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert ő maga is körül van véve gyöngeséggel,

³s így, miként a népért, úgy önmagáért is áldozatot kell bemutatnia a bűnökért.

⁴Erre a tisztségre senki sem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront.

⁵Így Krisztus sem önmaga dicsőítette meg magát, hogy főpappá legyen, hanem az, aki azt mondta neki:»Fiam vagy te, ma nemzettelek téged«.

⁶És ahogy más helyen is mondja: »Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint«.

⁷Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért.

⁸Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett;

⁹és amikor eljutott a tökéletességhez, örök üdvösség szerzője lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki,

¹⁰mivel Isten főpapnak nevezte őt Melkizedek rendje szerint.

¹¹A közösség gyöngeségeSok mindent kell erről mondanunk, és nehéz is megmagyarázni, mert késedelmesek lettetek a hallásra;

¹²ugyanis ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek, de ismét arra van szükségetek, hogy valaki tanítson titeket Isten tanításának elemi dolgaira; olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem szilárd eledelre.

¹³Mert mindaz, aki tejet kap, tapasztalatlan az igazságosság tanításában, mivel még csecsemő;

¹⁴a tökéleteseknek pedig a szilárd étel való, azoknak, akik a gyakorlás által kifejlesztették érzékeiket, hogy megkülönböztessék a jót és a rosszat.