Nyolcadik látomás: a négy kocsi

¹Aztán ismét felemeltem szememet és látomásom volt: Íme, négy kocsi jött elő két hegy közül; a hegyek érchegyek voltak.

²Az első kocsiba vörös lovak, a második kocsiba fekete lovak,

³a harmadik kocsiba fehér lovak, és a negyedik kocsiba tarka és erős lovak voltak fogva.

⁴Ekkor megszólaltam, és ezt mondtam annak az angyalnak, aki bennem beszélt: ‘Mik ezek, uram?’

⁵Felelte nekem az angyal: ‘Ez az ég négy szele; előjönnek, miután az egész föld Urának színe előtt álltak.’

⁶Amelyikbe a fekete lovak voltak fogva, azok észak felé mentek; a fehérek utánuk mentek; a tarkák dél felé mentek,

⁷az igen erősek pedig kimentek és be akarták járni-futni az egész földet. És mondta: ‘Menjetek, járjátok be a földet!’ – És bejárták a földet.

⁸Erre ő hívott engem és így szólt hozzám: ‘Íme, az Észak földjére tartók szállást készítettek lelkemnek Észak földjén.’

Az üdvösség idejének jele

⁹Aztán az Úr a következő szózatot intézte hozzám:

¹⁰‘Fogadd a számkivetésben élőktől: Holdájtól, Tóbiástól és Idájától, akik Babilonból jöttek, az ajándékot, és eredj és menj be azon a napon Jozijának, Szofoniás fiának házába.

¹¹Miután pedig átvetted az aranyat és ezüstöt, készíts koronát és tedd rá Józsuénak, Joszedek fiának, a főpapnak fejére,

¹²és mondd neki: Így szól a Seregek Ura: Íme, egy férfi, Sarjadék a neve, és sarjadás lesz alatta; ő építi fel majd a templomot az Úrnak.

¹³Ő építi fel a templomot az Úrnak, és dicsőségre tesz szert, és ül és uralkodik majd trónusán, pap áll majd a jobbján, és békés egyetértés lesz kettejük között.

¹⁴A koronák pedig Helemnek, Tóbiásnak, Idájának és Hemnek, Szofoniás fiának emlékezetére lesznek az Úr templomában.

¹⁵És akik a messze távolban vannak, majd eljönnek és építik az Úr templomát, és majd megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. Így lesz, ha híven hallgattok az Úrnak, Isteneteknek szavára.’«