¹Nyisd meg kapuidat, Libanon,

hadd eméssze tűz cédrusaidat!

²Jajgass Ciprus, mert elesett a cédrus,

mert elvesztek a hatalmasok;

jajgassatok Básán tölgyei,

mert kivágták a várerdőt.

³Pásztorok jajgatása hallatszik,

mert elpusztult a büszkeségük;

oroszlánok ordítása hallatszik,

mert elpusztult a Jordán dicsősége!

Fenyegető beszéd a gonosz uralkodó ellen

⁴Ezt mondja az Úr, az én Istenem: „Legeltesd csak a leölésre szánt juhokat!

⁵Megvásárlóik szánakozás nélkül öldösik őket, eladóik csak azt mondják: »Áldott legyen az Úr, meggazdagodtam!« És pásztoraik sem kímélik őket.

⁶Én sem kegyelmezek többé a föld lakóinak – mondja az Úr. Íme, kiszolgáltatok én minden embert társa kezébe, s királya kezébe; és ők feldúlják a földet, és én senkit sem mentek ki kezükből.”

⁷Én tehát legeltettem a leölésre szánt juhokat, a juhkereskedők számára. Két botot vettem magamhoz; az egyiket elneveztem „Jóakarat”-nak, a másikat elneveztem „Kötelék”-nek; és legeltettem a nyájat,

⁸és egy hónap alatt elűztem három pásztort. De keserűség fogta el lelkemet miattuk, és nekik is elegük volt belőlem.

⁹Ekkor azt mondtam: „Nem legeltetlek titeket! Ami halálra való, haljon meg, ami kiirtani való, irtassék ki, a többiek pedig ám falják fel egymás húsát!”

¹⁰Majd elővettem azt a botomat, amelynek Jóakarat volt a neve, és széttörtem, hogy megsemmisítsem szövetségemet, amelyet minden néppel kötöttem.

¹¹Meg is semmisült azon a napon; és így felismerhették a juhkereskedők, akik figyeltek engem, hogy ez az Úr szava.

¹²Majd azt mondtam nekik: „Ha jónak látjátok, adjátok ki béremet; ha nem, hagyjátok!” Erre ők harminc ezüstöt mértek ki béremül.

¹³Ám az Úr azt mondta nekem: „Vesd az olvasztóba, a dicső bért, amelyre engem becsültek!” Erre vettem a harminc ezüstöt és bedobtam az Úr házának kincstárába.

¹⁴Aztán széttörtem a másik botomat, amelyiknek a neve Kötelék volt, hogy felbontsam a testvéri köteléket Júda és Izrael között.

¹⁵Mondta aztán az Úr nekem: „Végy magadhoz olyan felszerelést, mint az oktalan pásztor.

¹⁶Mert íme, én olyan pásztort támasztok a földön,

aki nem néz az elveszettek után,

az elszéledteket meg nem keresi,

a megtörtet meg nem gyógyítja,

a fáradtnak nem viseli gondját,

hanem a kövérek húsát megeszi

és körmeiket összetöri.

¹⁷Jaj a semmirekellő pásztornak,

aki elhagyja a nyájat!

Kard érje a karját

és a jobb szemét;

karja szárazra aszalódjon,

jobb szemét érje homály és sötétség!”