Izmael születése

¹Sárai pedig, Ábrám felesége nem szült neki gyermeket. Volt azonban neki egy egyiptomi rabszolganője, név szerint Hágár.

²Azt mondta Sárai Ábrámnak: „Íme, az én méhemet bezárta az Úr, hogy ne szüljek. Menj be hát a szolgálómhoz, hátha legalább az ő révén nyerek gyermeket!” Ábrám hallgatott Sárai szavára.

³Ő tehát vette Hágárt, az egyiptomi rabszolganőjét, tíz esztendővel azután, hogy Kánaán földjén megtelepedtek, és feleségül adta a férjének.

⁴Ábrám pedig bement Hágárhoz. Hágár, amikor látta, hogy fogant, lenézte asszonyát.

⁵Azt mondta erre Sárai Ábrámnak: „Igaztalanul jársz el velem! Én adtam öledbe a szolgálómat, s az, mióta látja, hogy fogant, lenéz engem. Ítéljen az Úr közöttem és közötted!”

⁶Ábrám azt felelte neki: „Íme, kezedben van szolgálód, tégy vele, ahogy tetszik.” Erre Sárai úgy megsanyargatta, hogy az megszökött.

⁷Amikor az Úr angyala így találta őt a pusztában, annál a vízforrásnál, amely a Súr felé vivő úton van,

⁸így szólt hozzá: „Hágár, Sárai szolgálója, honnan jössz és hová mégy?” Ő azt felelte: „Az úrnőm, Sárai színe elől menekülök.”

⁹Az Úr angyala erre azt mondta neki: „Térj vissza úrnődhöz, s alázd meg magad a keze alatt!”

¹⁰Majd így folytatta az Úr angyala: „Úgy megsokasítom utódodat, hogy sokasága miatt meg sem lehet majd számlálni!”

¹¹Azután pedig így szólt az Úr angyala:

„Íme, fogantál, s fiút fogsz szülni.

¹¹Nevezd Izmaelnek,

mert meghallotta az Úr nyomorúságodat.

¹²Vadszamárhoz lesz hasonló:

kezet emel mindenkire,

s rá is kezet emel mindenki.

Valamennyi testvérével szemben

veri fel majd sátrait.”

¹³Erre ő ezt a nevet adta az Úrnak, aki vele beszélt: „Te vagy az Isten, aki láttál engem!” Azt mondta ugyanis: „Valóban itt néztem az után, aki látott engem.”

¹⁴Ezért a kútnak ezt a nevet adta: Annak a kútja, aki él, és látott engem. Ez Kádes és Bárád között van.

¹⁵Hágár fiút szült Ábrámnak, ő pedig Izmaelnek nevezte fiát, akit Hágár szült neki.

¹⁶Nyolcvanhat esztendős volt Ábrám, amikor Hágár megszülte neki Izmaelt.