Tóbit megvakul

¹Asszarhaddon idejében tehát visszatértem házamba, és visszakaptam feleségemet, Hannát és fiamat, Tóbiást. Ünnepünkkor, Pünkösdkor, amely a Hetek szent ünnepe, jó ebéd volt, leültem enni.

²Meg volt terítve számomra az asztal és finom ételeket láttam. Így szóltam fiamhoz, Tóbiáshoz: „Menj, s ha egy szegényre akadsz testvéreink közül, akiket ide hurcoltak Ninivébe, s egész szívével az Urat szolgálja, hívd ide, s egyék velünk. Megvárlak fiam, amíg visszajössz.”

³Tóbiás elment, hogy a testvéreink között keressen egy szegényt, de visszatért és így szólt: „Apám!” Ezt mondtam neki: „Mi van fiam?” Ő ezt válaszolta: „Valakit meggyilkoltak a mieink közül, odavetették a piactérre, s ott fekszik még; megfojtották.”

⁴Fölkeltem, otthagytam az ebédet még mielőtt hozzányúltam volna, elhoztam az embert a térről egy házba, és vártam a napnyugtát, hogy eltemethessem.

⁵Aztán hazatértem, megfürödtem és szomorúan fogyasztottam el kenyeremet,

⁶s eszembe jutott, amit Ámosz próféta mondott Bételről: „Ünnepeitek gyásszá változnak, és minden éneketek kesergéssé.”

⁷Elkezdtem sírni. Napnyugta után elmentem, megástam a sírt és eltemettem.

⁸Szomszédaim kicsúfoltak és ezt mondták: „Ez az ember már megint nem fél. Ilyen dolog miatt már halálra keresték és megmenekült, s íme, már újra halottakat temet.”

⁹Ezen az éjjelen megfürödtem a temetés után, kimentem az udvaromba és elaludtam a fal mellett, s arcomat nem takartam be a meleg miatt.

¹⁰Nem tudtam, hogy verebek vannak fölöttem a falon, s ezek meleg trágyája hullott a szemembe, s fehér foltok keletkeztek rajta. Orvoshoz kellett fordulnom, hogy gyógyíttassam magam. De minél több kenőcsöt használtam el, annál inkább romlott a látásom a foltok miatt, végül teljesen megvakultam. Négy évig nem láttam és testvéreim sajnálkoztak rajtam. Ahikár két éven át gondoskodott rólam, mielőtt Elimaiszba ment.

Tóbitot kigúnyolja a felesége

¹¹Ekkor Hanna, a feleségem bérért munkát vállalt, gyapjút font.

¹²A megrendelőnek adta, s az pénzt adott érte. Disztrosz hónap hetedikén elkészült egy darabbal és átadta a megrendelőknek, akik kifizették neki az egész bért és ráadásul egy kecskegidát adtak neki.

¹³Amikor közelembe ért a kecske, mekegni kezdett. Hívtam feleségemet és megkérdeztem: „Honnan van ez a kecskegida? Csak nem lopott jószág? Add vissza gazdáinak, nekünk nem szabad lopott jószágot megenni.”

¹⁴Ő ezt válaszolta nekem: „Ajándékba kaptam a béremen felül.” Én azonban nem hittem neki és azt mondtam, hogy adja vissza gazdáinak, s egészen kivörösödtem miatta. Ő így felelt nekem: „Hol vannak alamizsnáid? Hol vannak jócselekedeteid? Íme, látszik rajtad mindez.”