A rézkígyó; harcok útközben

¹Amikor ezt Árád kánaáni király, aki a Délvidéken lakott, meghallotta, azt tudniillik, hogy Izrael idejött a kémek útvonalán, hadat indított ellene, győzött és zsákmányt szerzett tőle.

²Ám Izrael fogadalmat tett az Úrnak, s azt mondta: „Ha kezembe adod ezt a népet, eltörlöm városaikat.”

³Az Úr meg is hallgatta Izrael könyörgését, s a kezébe adta a kánaániakat, s ő megölte őket, feldúlta városaikat, a helyet pedig elnevezte Hormának, azaz Átoknak.

⁴Aztán elindultak a Hór hegyétől a Vörös-tenger felé vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét. A nép azonban unni kezdte az utat meg a fáradságot

⁵és Isten és Mózes ellen lázadt: „Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől.”

⁶Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokakat halálra martak közülük. Erre

⁷elmentek Mózeshez, és azt mondták: „Vétkeztünk, mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat!” Könyörgött is Mózes a népért,

⁸mire az Úr így szólt hozzá: „Készíts egy rézkígyót, és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad.”

⁹Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.

¹⁰Aztán elindultak Izrael fiai, és Obótban ütöttek tábort.

¹¹Majd elvonultak onnan, és Jeábarimban ütötték fel sátraikat, abban a pusztában, amely kelet felől néz Moábra.

¹²Aztán felkerekedtek onnan is, és a Szered patakhoz jutottak.

¹³Miután azt elhagyták, az Arnonnal szemben ütöttek tábort. Ez a pusztában van és az amoriták területéről jön ki. Az Arnon a határa ugyanis Moábnak, az választja el a moabitákat és az amoritákat.

¹⁴Ezért mondja az Úr harcainak könyve:

„Amint a Vörös-tengerrel cselekedett,

Úgy cselekszik Arnon patakjaival is.

¹⁵Lehajlottak a patakok szirtjei,

Hogy megpihenhessenek Árnál

És letelepedhessenek a moabiták határánál.”

¹⁶Onnan feltűnt az a kút, amelyről azt mondta az Úr Mózesnek: „Gyűjtsd egybe a népet, s vizet adok neki.”

¹⁷Akkor énekelte Izrael ezt az éneket:

„Jöjj fel, kút! Énekeljetek neki!

¹⁸Kút, amelyet fejedelmek ástak,

a nép vezérei vájtak

törvénypálcával és botjukkal.”

A pusztából Mattánába,

¹⁹Mattánából Nahálielbe, Nahálielből Bámótba,

²⁰Bámótból abba a völgybe mentek, amely Moáb mezején, a sivatagra néző Fászga tetején van.

²¹Szihonhoz, az amoriták királyához pedig követeket küldött Izrael, üzenvén:

²²„Kérlek, hadd vonulhassak át földeden. Szántókra és szőlőkre nem térünk, vizet a kutakból nem iszunk, az országúton megyünk, míg át nem vonulunk területeden.”

²³Ám ő nem akarta megengedni, hogy Izrael átvonulhasson területén, sőt egybegyűjtötte seregét, s kivonult ellene a pusztába, s amikor eljutott Jászába, harcba szállt Izraellel.

²⁴Ez azonban megverte őt a kard élével, s elfoglalta földjét az Arnontól a Jabbokig, Ammon fiaiig, mert az ammoniták határát erős őrség tartotta.

²⁵Valamennyi városát elvette tehát Izrael, s megtelepedett az amoriták városaiban, Hesebonban és leányvárosaiban.

²⁶Hesebon városa ugyanis Szihoné, az amoriták királyáé volt, mert ő harcra kelt Moáb királyával, s elvette tőle az egész földet, amely uralma alatt volt, egészen az Arnonig.

²⁷Azért mondják a példabeszédben:

„Gyertek Hesebonba

Építeni, s erősítni Szihon városát.

²⁸Tűz csapott ki Hesebonból,

Láng Szihonnak városából

S megemésztette a moabita Árt

S Arnon magaslatainak lakóit.

²⁹Jaj neked Moáb!

Elvesztél Kámos népe,

Mert ő futni hagyta fiait,

Az amoriták királyának, Szihonnak

Fogságába juttatta lányait.

³⁰Elpusztult a birodalmuk Hesebontól Dibonig,

Kimerülve értek csak el Nóféig és Medebáig.”

³¹Így telepedett meg Izrael az amoriták földjén.

³²Ekkor Mózes elküldött, hogy kémleljék ki Jázert, mire elfoglalták leányvárosait, s meghódították lakosait.

³³Aztán megfordultak és felmentek a Básán felé vivő úton. Ám Og, Básán királya kivonult ellenük egész népével együtt, hogy harcra keljen velük Edráiban.

³⁴Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: „Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt és egész népét meg földjét, s úgy elbánsz vele, mint ahogy elbántál Szihonnal, az amoritáknak azzal a királyával, aki Hesebonban lakott.”

³⁵Megverték tehát őt is a fiaival együtt, s az egész népét az utolsó szálig, a földjét pedig elfoglalták.