Bizalom és hűség Isten iránt
1Fiam, ha Istennek szolgálni kívánsz,
légy állhatatos a jámborságban és az istenfélelemben,
és készülj fel a megpróbáltatásra!
2Alázd meg szívedet és légy állhatatos,
hajtsd füledet a bölcs igék befogadására;
ne légy elhamarkodott a kísértés napján!
3Viseld el, ha Isten késni látszik;
ragaszkodj Istenhez és tűrj,
hogy végül is gyarapodjon életed!
4Fogadd el mindazt, ami rád ki van szabva,
tűrd el, szenvedve bár,
és viseld békével megaláztatásodat,
5mert az aranyat és ezüstöt tűzben teszik próbára,
a kedves embereket pedig a megaláztatás kemencéjében.
6Bízzál Istenben, ő majd gondodat viseli;
remélj benne, akkor egyenes úton járhatsz,
maradj félelmében, és öregedjél meg benne!
7Akik félitek az Urat, várjátok irgalmát;
el ne pártoljatok tőle, hogy el ne essetek!
8Akik félitek az Urat, higgyetek benne,
akkor nem marad el jutalmatok;
9akik félitek az Urat, bízzatok benne,
akkor gyönyörűségtekre lesz az ő irgalma;
10akik félitek az Urat, szeressétek őt,
akkor szívetek felderül!
11Nézzétek, fiaim, az előbbi nemzedékeket,
és véssétek eszetekbe:
senki sem vallott szégyent, aki bízott az Úrban!
12Volt-e, aki parancsai mellett kitartott, és szégyenben maradt.
Volt-e, aki hozzá kiáltott, és ő elnézett fölötte?
13Mert Isten kegyes és irgalmas,
megbocsátja a bűnöket a szorongatás napján,
és megvéd mindenkit, aki őt igazságban keresi.
14Jaj a megosztott szívnek, a bűnös ajaknak, a gonosz kéznek,
a földön két úton járó bűnösnek!
15Jaj a lankadt szívűeknek, akik nem bíznak Istenben!
Nem is találnak ezért nála oltalmat!
16Jaj azoknak, akik elvesztették türelmüket,
akik elhagyták az egyenes utakat,
és gonosz utakra tértek!
17Mitévők lesznek, ha az Úr elkezdi a vizsgálatot?
18Akik félik az Urat, nem engedetlenek szavával szemben,
s akik szeretik őt, útjához tartják magukat.
19Akik félik az Urat, keresik azt, ami neki kedves,
s akik szeretik őt, eltelnek törvényével.
20Akik félik az Urat, elkészítik szívüket,
és megalázzák magukat előtte.
21Akik félik az Urat, megtartják parancsait,
és békével tűrnek, amíg rájuk nem tekint,
22és mondják: »Ha bűnbánatot nem tartunk, az Úr kezébe esünk,
és nem az emberek kezébe;
23Mert amekkora az ő nagysága,
akkora az ő irgalma is!«