A bölcs uralkodó
1A bölcs uralkodó igazságot tesz népének,
s az értelmes ember uralma tartós.
2Amilyen a nép fejedelme, olyanok tanácsosai,
s amilyen a város feje, olyanok a lakói is.
3A balga király tönkreteszi népét,
de népessé lesznek a városok nagyjaik okossága folytán.
4Isten kezében van a földkerekség uralma,
és rátermett uralkodót rendel fölé idejében.
5Az ember sikere Isten kezében van,
s a főemberre ő ruházza tekintélyét.
6Ne tartsd eszedben társad semmiféle jogsértését,
és ne kövess el semmilyen erőszakot!
7Isten és emberek előtt gyűlöletes a kevélység,
és utálatos a nemzetek minden erőszakossága.
8Egyik nemzetről a másikra száll az uralom,
igaztalanság, jogsértés,
gyalázás és különféle cselvetés miatt.
9Semmi sem gonoszabb a fukarnál,
mert az ilyen még lelkét is áruba bocsátja,
10Mit kevélykedik a por és hamu?
Még életében kihányja belső részeit.
11A hosszú betegség terhes az orvosnak,
a rövid betegség pedig megvidámítja.
12Minden hatalmasság rövid életű,
s a király, aki ma még van, holnap már halott.
13Ha az ember meghal,
csúszó-mászó, rovar és féreg az örökrésze!
14Az ember gőgjének kezdete az elpártolás Istentől,
15amikor a szíve elfordul Alkotójától.
Minden bűn kezdete ugyanis a kevélység,
aki ragaszkodik hozzá, betelik átokkal,
végül pedig elvész általa.
16Ezért tette Isten becstelenné a gonoszok gyülekezetét,
és rontotta meg őket végképpen.
17Felforgatta Isten a dölyfös fejedelmek trónját,
s a megalázottakat ültette helyükre.
18Kiszárította Isten a dölyfös nemzetek gyökerét,
s a népek közül a megalázottakat plántálta helyükbe.
19Felforgatta az Úr a nemzetek országait,
s elpusztította őket fenekestől.
20Némelyeket elsenyvedni engedett, szétszórta őket,
és kiirtotta emléküket a földről.
21Eltörölte Isten a dölyfösök emlékét,
de meghagyta az alázatos szívűek emlékezetét.
22Nem született együtt a gőg az emberekkel,
sem a harag az asszonyok szülötteivel.
Az igazi és hamis becsület
23Becsben áll az istenfélők ivadéka,
de gyalázat vár a sarjra, amely megszegi az Úr parancsait.
24A testvérek közt becsben áll vezérük,
s akik félik az Urat, szeme előtt vannak.
25Legyen valaki gazdag, megbecsült vagy szegény,
az Úr félelme dicsőségére válik.
26Ne nézd le az igaz embert, mert szegény,
és ne dicsérd a bűnös férfit, mert gazdag!
27Becsülik az előkelőt, a bírót, a hatalmon levőt,
de nincs nagyobb az istenfélőnél.
28Az értelmes szolgának szabadok szolgálnak,
az okos, fegyelmezett férfi nem morog, ha megfeddik,
a tudatlannak azonban nincs becsülete.
29Ne fontoskodj, amikor munkádat végzed,
és ne nagyzolj nélkülözés közepette!
30Többet ér, aki dolgozik és bővelkedik mindenben,
mint a nagyzoló, akinek még kenyere sincsen.
31Tartsd, fiam, lelkedet szerénységben,
de becsüld meg érdeme szerint!
32Ki tartaná igaznak a maga ellen vétőt,
és ki becsülné meg azt, aki önmagát gyalázza?
33A szegényt ügyessége s istenfélelme miatt tisztelik,
másokat pedig vagyonukért becsülnek;
34akit megbecsülnek szegénységében,
mennyivel inkább becsülik, ha gazdag!
Akit csak a gazdagságáért dicsérnek,
az félhet ám a szegénységtől!