Engesztelő istentisztelet

¹Majd ennek a hónapnak huszonnegyedik napján egybegyűltek Izrael fiai. Böjtöt tartottak, zsákba öltöztek és port hintettek a fejükre.

²Izrael fiainak utódai elkülönültek ugyanis minden idegentől, odaálltak, és megvallották saját bűneiket meg atyáik vétkeit.

³Odaálltak a helyükre és a nap negyedrészében felolvastak az Úrnak, Istenüknek törvénykönyvéből, aztán a nap egy másik negyedében bűnvallomást tettek és leborultak az Úr, az ő Istenük előtt.

⁴Józsue, Báni, Kedmiel, Sebanja, Bonni, Serebja, Báni meg Kánáni leviták ugyanis felléptek az emelvényre és hangos szóval kiáltottak az Úrhoz, az ő Istenükhöz.

⁵Majd így szóltak Józsue, Kedmiel, Bonni, Hásebneja, Serebja, Odája, Sebnia és Petahja leviták:

„Rajta! Áldjátok az Urat, a ti Isteneteket

örökkön örökké!

Áldott legyen dicsőséges és magasztos neved

minden áldással és dicsérettel!

Engesztelő ima

⁶Te vagy az Úr! Egyedül csak te!

Engesztelő ima

Te alkottad a mennyet,

Engesztelő ima

a legmagasabb mennyet is

Engesztelő ima

minden seregével együtt;

Engesztelő ima

a földet és mindent, ami rajta van;

Engesztelő ima

a tengereket és mindent, ami bennük van.

Engesztelő ima

Te adsz életet mindezeknek,

Engesztelő ima

s a mennyei sereg leborulva imád téged.

⁷Te, az Úr, az Isten,

aki kiválasztottad Ábrámot,

kivezetted őt a káldeai Úrból,

és az Ábrahám nevet adtad neki;

⁸és mivel úgy találtad,

hogy az ő szíve hűséges irántad,

szövetséget kötöttél vele,

hogy neki adod a kánaáni, a hettita, az amorita,

a ferezita, a jebuzita, a gergezita földjét,

és azt az ő utódainak juttatod.

Meg is tartottad szavadat,

mert igaz vagy.

⁹Amikor láttad atyáink sanyargatását

Egyiptomban,

és hallottad jajkiáltásukat

a Vörös tenger mellett,

¹⁰jeleket és csodákat műveltél a fáraón,

összes szolgáján és országának egész népén;

tudtad ugyanis,

hogy dölyfösen viselkedtek velük szemben.

Szereztél is magadnak nevet,

amint azt a mai nap is mutatja.

¹¹Kétfelé választottad előttük a tengert,

úgyhogy szárazon kelhettek át a tenger közepén;

üldözőiket pedig

– mint valami követ a rengeteg vízbe –

úgy dobtad be a mélybe.

¹²Nappal felhőoszlopban jártál előttük,

éjjel pedig tűzoszlopban,

hogy megvilágítsd nekik az utat,

amelyen haladniuk kellett.

¹³Leszálltál a Sínai hegyére,

beszéltél hozzájuk az égből,

adtál nekik jó szabályokat,

igazságos törvényeket,

előírásokat és üdvös parancsokat.

¹⁴Kihirdetted nekik szent szombatodat,

és szolgád, Mózes által

parancsokat, előírásokat,

meg törvényt rendeltél számukra.

¹⁵Amikor éheztek,

ételt adtál nekik az égből,

amikor pedig szomjaztak,

vizet fakasztottál számukra a sziklából

és meghagytad nekik, hogy menjenek,

vegyék birtokukba azt az országot,

amelyet esküre emelt kézzel ígértél oda nekik.

¹⁶Ők azonban, a mi atyáink,

dölyfösködtek, megkeményítették nyakukat,

és nem hallgattak parancsaidra,

¹⁷vonakodtak engedelmeskedni

és nem emlékeztek a csodákra sem,

amelyeket értük műveltél.

Nyakaskodtak és fejükbe vették,

hogy lázadozva visszatérnek szolgaságukba.

Te azonban, a megbocsátó,

kegyes, könyörületes,

türelmes és nagy irgalmasságú Isten,

nem hagytad el őket,

¹⁸még akkor sem,

amikor öntött borjút készítettek maguknak

és azt mondogatták: »Ez a te Istened,

aki kivezetett téged Egyiptomból.«

Pedig ezzel szörnyű istenkáromlást követtek el.

¹⁹Te nagy könyörületességedben

mégsem hagytad őket magukra a pusztában.

Nem távozott el tőlük a felhőoszlop nappal,

hogy vezesse őket az úton,

és a tűzoszlop éjjel,

hogy megjelölje nekik az irányt,

amelyen vonulniuk kellett.

²⁰Megadtad jó lelkedet is,

hogy oktassa őket;

nem tagadtad meg szájuktól mannádat sem

és szomjúságukban vizet juttattál nekik.

²¹Negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában;

semminek sem voltak a híjával;

ruházatuk el nem kopott

és lábuk fel nem törött.

²²Országokat és népeket adtál nekik

és osztottál szét közöttük;

birtokba vették így Szihon földjét,

²²Hesebon királyának földjét,

meg Og, Básán királyának földjét.

²³Megsokasítottad fiaikat,

mint az ég csillagait,

és elvezetted őket arra a földre,

amelyről meghagytad atyáiknak,

hogy vonuljanak oda be,

és vegyék birtokukba azt.

²⁴Amikor pedig fiaik bevonultak

és elfoglalták az országot,

megaláztad előttük annak a földnek

lakóit, a kánaániakat,

és kezükbe adtad őket,

királyaikat és a föld népeit

azzal, hogy tegyenek velük, amit akarnak.

²⁵Elfoglaltak tehát

megerősített városokat, kövér földet,

birtokba vettek házakat,

mindenféle jóval telve,

vízvermeket, amelyeket mások vájtak,

szőlő- meg olajfaültetvényeket

és nagy mennyiségben gyümölcsfákat.

Ettek, jóllaktak, meghíztak

és nagy jóságodból gyönyörűséggel teltek meg.

²⁶Mégis haragra ingereltek téged,

elfordultak tőled,

törvényedet hátuk mögé hajították,

prófétáidat pedig,

akik arra intették őket,

hogy térjenek vissza hozzád,

megölték: rettenetes istenkáromlásokat vittek végbe.

²⁷Ezért ellenségeik kezére juttattad őket

és azok megsanyargatták őket.

Amikor pedig szorongatásuk idején

hozzád kiáltottak,

te meghallgattad őket az égből

és irgalmasságod nagysága szerint

szabadítókat küldtél nekik,

hogy kimentsék őket ellenségeik kezéből.

²⁸Mihelyt azonban visszatért nyugalmuk,

ismét csak olyat cselekedtek, ami gonosz előtted.

Ezért megengedted,

hogy ellenségeik hatalmába kerüljenek.

S amikor ezek szorongatták őket,

újra hozzád kiáltottak segítségért,

te az égből meghallgattad

és irgalmadból hosszú időn keresztül

gyakran megszabadítottad őket,

²⁹egyben figyelmeztetted őket,

hogy térjenek vissza törvényedhez.

Ők azonban dölyfösködtek,

nem hallgattak parancsaidra,

vétkeztek törvényeid ellen,

amelyek pedig éltetik az embert,

ha szerintük cselekszik;

hátat fordítottak, megkeményítették nyakukat

és nem engedelmeskedtek.

³⁰Te pedig sok esztendeig

irgalmaztál nekik, figyelmeztetted őket

prófétáid által lelkeddel,

de ők nem engedelmeskedtek,

ezért az országok népeinek kezébe adtad őket.

³¹Mivel azonban irgalmasságod nagy,

nem pusztítottad el és nem hagytad el őket,

hiszen te könyörületes és irgalmas Isten vagy.

³²Most tehát te nagy,

hatalmas és félelmetes Istenünk,

aki hű vagy a szövetségben és irgalomban,

ne fordítsd el arcodat mindattól a szenvedéstől,

amely az asszír királyok idejétől kezdve

mind a mai napig ért minket,

királyainkat, fejedelmeinket,

papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat

és egész népedet.

³³Te igaz vagy mindabban,

ami bennünket ért, te hű voltál,

mi pedig hűtlenül cselekedtünk.

³⁴Királyaink, fejedelmeink,

papjaink és atyáink

nem követték törvényedet,

nem figyeltek parancsaidra

és figyelmeztetéseidre,

amelyekkel intetted őket.

³⁵Saját királyságukban,

a sok jó közepette, amelyekben részesítetted őket,

a kiterjedt termékeny földön,

amelyet nekik juttattál,

nem szolgáltak neked és nem tértek meg

gonosz cselekedeteiktől.

³⁶És lám, ma szolgaságban vagyunk mi magunk

és a föld is, amelyet azért adtál atyáinknak,

hogy élvezzék gyümölcsét és javait;

ezen a földön ma szolgák vagyunk.

³⁷Terményei a királyok részére gyűlnek,

akiket bűneink miatt helyeztél fölénk

és akik kedvük szerint rendelkeznek

testünkkel és jószágunkkal,

úgyhogy igen nagy nyomorúságban vagyunk.”