Jézust átadják Pilátusnak

¹Amikor megvirradt, a főpapok mindnyájan, és a nép vénei, döntést hoztak Jézus ellen, hogy halálra adják őt.

²Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus helytartónak.

Júdás halála

³Amikor Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és véneknek.

⁴Azt mondta: »Vétkeztem, elárultam az igaz vért.« Azok azt felelték: »Mi közünk hozzá? A te dolgod!«

⁵Erre beszórta az ezüstöket a templomba, aztán eltávozott, elment és fölakasztotta magát.

⁶A főpapok pedig fölszedték az ezüstöket és azt mondták: »Nem szabad ezeket betenni a kincstárba, mert vér díja.«

⁷Miután tanácsot tartottak, megvásárolták rajta a fazekas földjét az idegenek számára temetőnek.

⁸Ezért hívják azt a földet Vérmezőnek mind a mai napig.

⁹Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott: »Fogták a harminc ezüstöt – ez volt az ára, ennyire becsülték őt Izrael fiai –,

¹⁰és odaadták a fazekas földjéért, amint az Úr megparancsolta nekem«.
^{(Zak 11,12-13; Jer 18,2-3; 32,8-9)}

Jézus Pilátus előtt

¹¹Jézus pedig ott állt a helytartó előtt. A helytartó megkérdezte tőle: »Te vagy a zsidók királya?« Jézus azt felelte: »Te mondod.«

¹²Amikor a főpapok és vének vádolták, semmit sem válaszolt.

¹³Akkor Pilátus azt mondta neki: »Nem hallod, mi mindent tanúsítanak ellened?«

¹⁴Ő azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen.

¹⁵Ünnep alkalmával szokásban volt, hogy a helytartó elbocsát a népnek egy foglyot, akit kérnek.

¹⁶Volt akkor egy híres foglyuk, akit Barabásnak hívtak.

¹⁷Pilátus összehívta őket és megkérdezte tőlük: »Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?«

¹⁸Tudta ugyanis, hogy irigységből adták őt a kezébe.

¹⁹Miközben az ítélőszéken ült, a felesége üzenetet küldött neki: »Semmi dolgod se legyen azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.«

²⁰De a főpapok és vének rávették a tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el.

²¹A helytartó tehát megkérdezte tőlük: »Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam nektek?« Azok azt felelték: »Barabást!«

²²Pilátus erre azt kérdezte: »És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?«

²³Azok mindnyájan ezt felelték: »Keresztre vele!« Ő újra megkérdezte: »De hát mi rosszat tett?« Azok erre még hangosabban kiáltoztak: »Keresztre vele!«

²⁴Pilátus, látva, hogy semmire sem megy, sőt inkább zavargás támad, vizet hozatott, megmosta a kezét a tömeg előtt és így szólt: »Én ártatlan vagyok ennek a vérétől. Ti lássátok!«

²⁵Az egész nép azt felelte: »Az ő vére rajtunk és gyermekeinken!«

²⁶Erre elbocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

Jézus kigúnyolása

²⁷Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és összegyűjtötték köréje az egész csapatot.

²⁸Levetkőztették, vörös katonaköpenyt adtak rá,

²⁹tövisekből koronát fontak, rátették a fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták: »Üdvözlégy, zsidók királya!«

³⁰Leköpdösték, elvették a nádat és a fejét verték.

³¹Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.

A keresztrefeszítés

³²Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.

³³Amikor elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponyahelyet jelent,

³⁴epével kevert bort adtak neki inni. Amikor megízlelte, nem akart belőle inni.^{(Zsolt 69,22)}

³⁵Miután felfeszítették, sorsot vetve megosztoztak a ruháin.^{(Zsolt 22,19)}

³⁶Azután leültek és ott őrizték őt.

³⁷A feje fölé föltették elítélésének okát. Ez volt ráírva: »Ez Jézus, a Zsidók Királya«.

³⁸Két rablót is megfeszítettek vele együtt, az egyiket jobbról, a másikat balról.

³⁹Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták,^{(Zsolt 22,8)}

⁴⁰és ezt mondták: »Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!«

⁴¹Ugyanígy a főpapok is csúfolódva mondogatták az írástudókkal és a vénekkel együtt:

⁴²»Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni. Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki!

⁴³Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg most, ha akarja!Hiszen azt mondta: ‘Az Isten Fia vagyok.’«^{(Zsolt 22,9)}

⁴⁴Így gyalázták őt a rablók is, akiket vele együtt feszítettek keresztre.

Jézus halála

⁴⁵A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig.

⁴⁶A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: »Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«^{(Zsolt 22,2)}

⁴⁷Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így szóltak: »Ez Illést hívja.«

⁴⁸Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot, ecetbe mártotta, és nádszálra tűzve inni adott neki.^{(Zsolt 69,22)}

⁴⁹A többiek pedig így szóltak: »Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa?«

⁵⁰Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott és kiadta a lelkét.

⁵¹És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek,

⁵²a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste.

⁵³Föltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

⁵⁴A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: »Ez valóban Isten Fia volt.«

⁵⁵Volt ott sok asszony is, akik messziről figyelték, azok, akik Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.

⁵⁶Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.

Jézus temetése

⁵⁷Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.

⁵⁸Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.

⁵⁹József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsvászonba,

⁶⁰és betette sziklába vágott, saját, új sírboltjába. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment.

⁶¹Mária Magdolna és a másik Mária ott voltak, és ültek a sírral szemben.

A sír őrzése

⁶²Másnap pedig, azaz a készületnap után, Pilátusnál összegyűltek a főpapok és a farizeusok

⁶³és azt mondták: »Uram! Emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: ‘Három nap múlva föltámadok.’

⁶⁴Parancsold meg tehát, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy odamenjenek a tanítványai, ellopják, és azt mondják a népnek: ‘Feltámadt a halálból’. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél!«

⁶⁵Pilátus azt felelte nekik: »Van őrségtek, menjetek és biztosítsátok magatoknak, ahogy tudjátok.«

⁶⁶Azok pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel biztosították maguknak a sírt.