A második kenyérszaporítás

¹Azokban a napokban, amikor ismét nagy tömeg volt együtt és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és azt mondta nekik:

²»Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak, és nincs mit enniük.

³Ha étlen bocsátom haza őket, ellankadnak az úton, mert egyesek messziről jöttek közülük.«

⁴Tanítványai azt felelték neki: »Hogyan tarthatná jól az ember ezeket kenyérrel itt a pusztában?«

⁵Ő pedig megkérdezte őket: »Hány kenyeretek van?« Azok azt felelték: »Hét.«

⁶Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjen le a földre. Fogta a hét kenyeret, hálát adott, megszegte és odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék; és azok a tömeg elé tették.

⁷Egy kevés haluk is volt; azokat is megáldotta, és szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük.

⁸Aztán ettek és jóllaktak. Végül a megmaradt darabokból hét kosárral szedtek össze.

⁹Akik ettek, mintegy négyezren voltak. Majd elbocsátotta őket.

Jézus nem ad jelet

¹⁰Ő pedig azonnal beszállt a hajóba tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment.

¹¹Ekkor kijöttek a farizeusok, elkezdtek vele vitatkozni, és kísértették őt, égi jelet kérve tőle.

¹²Ekkor lelke mélyéből felsóhajtott és azt mondta: »Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek: nem kap jelet ez a nemzedék.«

¹³Azután otthagyta őket, ismét a hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra.

Óvás a farizeusoktól és Heródestől

¹⁴Közben elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem volt náluk a hajóban.

¹⁵Ekkor így intette őket: »Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.«

¹⁶Azok pedig tanakodtak egymás közt, arra gondolva, hogy: »Nincsen kenyerünk.«

¹⁷Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: »Miért tanakodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem tudjátok és nem értitek a dolgot? Még mindig el van vakulva a szívetek?

¹⁸Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok?Nem emlékeztek arra,^{(Jer 5,21)}

¹⁹hogy amikor az öt kenyeret ötezernek megtörtem, hány tele kosár hulladékot szedtetek fel?« Azt felelték neki: »Tizenkettőt.«

²⁰»És amikor a hét kenyeret négyezernek, hány kosár maradékot szedtetek össze?« Azt felelték neki: »Hetet.«

²¹Erre így szólt hozzájuk: »Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?«

A betszaidai vak meggyógyítása

²²Azután Betszaidába érkeztek. Egy vakot vezettek hozzá, és kérték őt, hogy érintse meg.

²³Ő kézen fogta a vakot, kivezette a helységből, és a szemére köpve rátette a kezeit, aztán megkérdezte tőle, hogy lát-e valamit.

²⁴Az föltekintett és azt mondta: »Látom az embereket, mintha a fák járkálnának.«

²⁵Azután ismét a szemére tette a kezét, mire az látni kezdett, meggyógyult, és tisztán látott mindent.

²⁶S ő ezzel küldte őt haza: »A faluba ne menj be!«

A JERUZSÁLEMBE VEZETŐ ÚT: 8,27-10,52

Péter vallomása

²⁷Jézus ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte tanítványait: »Kinek tartanak engem az emberek?«

²⁸Ők azt felelték neki: »Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.«

²⁹Erre megkérdezte őket: »És ti kinek tartotok engem?« Péter felelt neki: »Te vagy a Krisztus.«

³⁰Ő ekkor a lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.

Első jövendölés a szenvedésről és a feltámadásról

³¹Ezután elkezdte őket tanítani arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia.

³²Egész nyíltan mondta el nekik ezt a dolgot. Ekkor Péter félrehívta őt, és kezdte lebeszélni.

³³De ő megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: »Távozz előlem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.«

Jézus követése; az önmegtagadás

³⁴Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: »Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.

³⁵Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.

³⁶Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja?

³⁷Hisz mit adhat az ember cserébe a lelkéért?

³⁸Mert aki szégyell engem és az én igéimet ebben a házasságtörő és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.«