Jézus Júdeába megy

¹Ezután elindult onnan, és a Jordán túlsó partján Júdea határába ment. Újból tömeg gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket.

A válásról

²A farizeusok odajárultak hozzá, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: »Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?«

³Ő így felelt nekik: »Mit parancsolt nektek Mózes?«

⁴Erre azt mondták: »Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elbocsássuk«.^{(MTörv 24,1)}

⁵Erre Jézus azt válaszolta nekik: »A ti keményszívűségetek miatt írta nektek e parancsot.

⁶A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket.^{(Ter 1,27)}

⁷Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik,

⁸és a kettő egy testté lesz. Így már nem ketten vannak, hanem egy test.^{(Ter 2,24)}

⁹Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!«

¹⁰Odahaza a tanítványai ismét megkérdezték őt erről a dologról.

¹¹Azt felelte nekik: »Aki elbocsátja a feleségét és másikat vesz, házasságtöréssel vét ellene.

¹²És ha az asszony elhagyja férjét és máshoz megy, házasságot tör.«

A gyermekek megáldása

¹³Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket; de a tanítványok elkergették azokat, akik hozták őket.

¹⁴Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: »Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.

¹⁵Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda.«

¹⁶Azután karjaiba vette őket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket.

A gazdagságról és Jézus követéséről

¹⁷Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett előtte és megkérdezte: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?«

¹⁸Jézus erre azt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.

¹⁹Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!«^{(Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20)}

²⁰Az illető azt felelte neki: »Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.«

²¹Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: »Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!«

²²Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

²³Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: »Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek vagyonuk van!«

²⁴A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: »Gyermekeim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába bejutni!

²⁵Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.«

²⁶Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: »Akkor hát ki üdvözülhet?«

²⁷Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: »Embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges«.
^{(Ter 18,14; Jób 42,2)}

²⁸Ekkor megszólalt Péter: »Íme, mi elhagytunk mindent és követtünk téged!«

²⁹Jézus azt felelte: »Bizony, mondom nektek: mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért,

³⁰százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet.

³¹Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.«

Harmadik jövendölés a szenvedésről és a feltámadásról

³²Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük haladt. Az emberek megcsodálták, tanítványai pedig aggódva követték. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár:

³³»Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak.

³⁴Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.«

Az uralkodásról és a szolgálatról

³⁵Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: »Mester! Azt szeretnénk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.«

³⁶Ő megkérdezte tőlük: »Mit akartok, hogy megtegyek nektek?«

³⁷Azt felelték: »Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.«

³⁸Jézus erre azt mondta nekik: »Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?«

³⁹Ők azt felelték neki: »Meg tudunk.« Ekkor Jézus azt mondta nekik: »A kehelyből, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni.

⁴⁰De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.«

⁴¹Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra.

⁴²Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: »Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük.

⁴³Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a szolgátok;

⁴⁴aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek.

⁴⁵Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.«

A jerikói vak meggyógyítása

⁴⁶Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült és kéregetett.

⁴⁷Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: »Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!«

⁴⁸Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: »Dávid Fia! Könyörülj rajtam!«

⁴⁹Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: »Bízzál! Kelj föl, hív téged!«

⁵⁰Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott és odament hozzá.

⁵¹Jézus megszólította és megkérdezte: »Mit akarsz, mit cselekedjek neked?« A vak azt felelte neki: »Mester! Hogy lássak!«

⁵²Jézus erre azt mondta neki: »Menj, a hited meggyógyított téged.« Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton.