MÓZES ÁLDÁSA: 33,1-29

Bevezetés

¹Ez az az áldás, mellyel Mózes, Isten embere, halála előtt megáldotta Izrael fiait.

²Azt mondta:

„Eljött az Úr a Sínairól,

elénk támadt a Szeírről,

megjelent a Párán hegyről,

s megérkezett Meribat-Kádesbe,

dél felől, Asdótba.

³A népeket szerette,

kezében van minden szentje,

s akik lábához közelednek,

tanításában részesülnek.

⁴Törvényt adott nekünk Mózes által,

örökségül Jákob sokaságának,

⁵királya lett az Igaznak,

amikor egybegyűltek a nép fejei,

egybe Izraelnek törzsei.”

A törzsek megáldása

⁶„Éljen Rúben, s ki ne haljon

A törzsek megáldása

kisszámúvá ne apadjon.”

⁷Júda áldása a következő volt:

„Hallgasd meg, Uram, Júda szavát,

juttasd el őt népéhez.

Kezei küzdenek majd érte,

ellenségei ellen megsegíti!”

⁸Lévire vonatkozólag ezt mondta:

„Az Urimot és Tummimot

szent emberednek adtad,

akit próbára tettél a kísértésnél,

perbe fogtál a Pörölés vizénél.

⁹Aki azt mondta atyjának és anyjának:

»Nem tudok rólatok.«

A testvéreinek: »Nem vagyok tekintettel rátok,«

sőt gyermekeiről sem tudott.

Ők megtartották igéidet,

megőrizték szövetségedet,

¹⁰rendeleteidet, ó Jákob,

törvényedet, ó Izrael!

Füstölőszert tesznek haragod elé

s egészen elégő áldozatot oltárodra.

¹¹Uram, áldd meg erejét,

vedd kedvesen keze cselekvését,

sújtsd derékon ellenségeit,

hogy fel ne kelhessenek, akik gyűlölik.”

¹²Benjaminra vonatkozólag ezt mondta:

„Ő az Úr kedveltje,

biztonságban lakik majd mellette.

A Magasságbeli védelmezi egész nap,

s az ő vállai között nyugszik.”

¹³Józsefre vonatkozólag ezt mondta:

„Áldja meg az Úr a földjét

az ég gyümölcsével, a harmattal,

az alant elterülő vízáradattal,

¹⁴nap és hold termelte gyümölcsökkel,

¹⁵az ősi hegyek csúcsának kincseivel,

az örök halmok gyümölcseivel,

¹⁶s a föld termésével, bőségével.

¹⁶Annak az áldása, aki megjelent a csipkebokorban,

szálljon József fejére,

testvérei közt megkoronázott feje tetejére.

¹⁷Mint elsőszülött bikáé, olyan a szépsége,

mint az orrszarvú szarvai, olyanok szarvai,

széthányja velük a nemzeteket, mind a föld széléig,

ilyenek Efraim sokaságai, ilyenek Manassze ezrei.”

¹⁸Zebulonra vonatkozólag ezt mondta:

„Örvendj, Zebulon, kijáratodnak,

és Isszakár a sátraidnak.

¹⁹Ők népeket hívnak meg a hegyre,

ahol igaz áldozatokat mutatnak be.

Mint a tejet, nyelik a tengerek árját

s a föveny rejtett kincseit.”

²⁰Gádra vonatkozólag ezt mondta:

„Áldott Gád, mert földje terjedelmes,

mint az oroszlán, leheveredett,

kart és koponyát megszerzett.

²¹Fejedelmi helyet szemelt ki magának,

mert az ő részén került sírba

Izraelnek tanítója.

de azért ő kitartott a nép vezérei mellett,

és teljesítette az Úr igazságos parancsát

s a rá vonatkozó ítéletet, elkísérve Izraelt.”

²²Dánra vonatkozólag ezt mondta:

„Dán fiatal oroszlán,

ami kirohan Básánból szaporán.”

²³Naftalira vonatkozólag ezt mondta:

„Naftali bőségben fog dúslakodni,

telve az Úr áldásaival,

nyugatot s délt fogja bírni.”

²⁴Áserre vonatkozólag ezt mondta:

„Áldott Áser a fiúk között,

kedves legyen a testvérei előtt.

Mártsa a lábát olajba,

²⁵vasból és ércből legyen a saruja.

Aggkorod is olyan legyen, mint amilyen ifjúkorod!”

Befejezés

²⁶„Nincs más olyan Isten,

Befejezés

mint az Igaznak Istene,

Befejezés

az égre száll fel a te segítőd,

Befejezés

fenségétől szétfutnak a felhők,

²⁷lakóhelye fent van,

örökkévaló karja alant.

Színed elől elűzi az ellent

és azt mondja neki: »Pusztulj innen!«

²⁸Biztonságban lakik majd Izrael,

egymagában Jákob szemefénye,

gabonának s bornak földjén,

ahol harmattól párás az ég.

²⁹Boldog vagy, Izrael, ki hasonló hozzád?

Nép, amelyet oltalmaz az Úr,

a te segítő pajzsod

és diadalmas kardod.

Hízelegni fognak neked ellenségeid

s te a nyakukra hágsz.”