¹Az Úr ezután így szólt Mózeshez: „Eredj, menj fel erről a helyről, te és a néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak: Az utódaidnak adom.

²Egy angyalt küldök előtted, és kiűzöm a kánaániakat, az amoritákat, a hettitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat,

³s te bemész a tejjel-mézzel folyó földre. Én azonban nem megyek fel veled, mert keménynyakú nép vagy, és még el találnálak pusztítani az úton.”

⁴Amikor a nép meghallotta ezt a nagyon rossz hírt, gyászba borult, és senki sem vette fel a szokott díszeit.

⁵Azt mondta ugyanis az Úr Mózesnek: „Mondd Izrael fiainak: Keménynyakú nép vagy! Ha csak egy kis ideig is veled járnék, eltörölnélek. Most azonban tedd le díszeidet, hogy megtudjam, mit tegyek veled!”

⁶Le is tették Izrael fiai a díszeiket a Hóreb hegyénél.

A szövetség megújítása

⁷Mózes pedig fogta a sátrat, és messze a táboron kívül verte azt fel, s elnevezte szövetség sátrának. Így a népből mindenkinek, akinek valami kérdezni valója volt, ki kellett mennie a szövetség sátrához, a táboron kívülre.

⁸Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, fölkelt az egész nép, mindenki kiállt sátra ajtajába, és nézett Mózes után, amíg ő be nem ment a sátorba.

⁹Amikor aztán belépett a szövetség sátrába, leszállt a felhőoszlop, megállt az ajtónál, és az Úr beszélt Mózessel.

¹⁰Amikor az izraeliták látták, hogy a felhőoszlop ott áll a sátor ajtajánál, mindannyian felálltak, és leborultak sátruk ajtajában.

¹¹Az Úr pedig beszélt Mózessel, szemtől szembe, úgy, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Aztán Mózes visszatért a táborba, de szolgája, az ifjú Józsue, Nún fia nem távozott a sátortól.

¹²Mózes ekkor azt mondta az Úrnak: „Azt parancsolod, hogy vezessem fel ezt a népet, de nem adod tudtomra, kit küldesz majd velem! Pedig azt mondtad: »Név szerint ismerlek, és kegyelmet találtál előttem.«

¹³Ha tehát kegyelmet találtam színed előtt, mutasd meg nekem arcodat, hogy ismerjelek, és valóban kegyelmet találjak szemed előtt. Vedd figyelembe, hogy a te néped ez a nemzet.”

¹⁴Azt mondta erre az Úr: „Magam fogok előtted haladni, és nyugalmat szerzek neked!”

¹⁵Mózes azt válaszolta: „Ha nem te magad mégy előttünk, ne is vezess ki minket erről a helyről!

¹⁶Miből is tudhatnánk meg, én és a te néped, hogy kegyelmet találtunk színed előtt, hacsak velünk nem jársz, hogy így dicsőbbek legyünk minden népnél, amely a földön lakik?”

¹⁷Az Úr erre azt mondta Mózesnek: „Ezt is, amit mondtál, megteszem, mert kegyelmet találtál előttem, és név szerint ismerlek téged.”

¹⁸Mózes azt felelte: „Mutasd meg nekem dicsőségedet!”

¹⁹Az Úr erre így szólt: „Neked megmutatom egész jóságomat, és kimondom előtted az Úr nevét, mert könyörülök azon, akin akarok, és kegyelmes vagyok az iránt, aki iránt nekem tetszik.”

²⁰Majd azt mondta: „Ám arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.”

²¹Azután így szólt: „De, íme, van itt egy hely mellettem: állj erre a kősziklára!

²²Ha majd elvonul előtted dicsőségem, beállítalak a kőszikla hasadékába, és befödlek jobbommal, amíg el nem vonulok.

²³Aztán elveszem kezemet, és utánam tekinthetsz – de arcomat nem láthatod!”