¹Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:

²»Nekem szentelj minden elsőszülöttet, amely méhet nyit Izrael fiainál, akár ember, akár állat, mert az enyém valamennyi!«

³Mózes erre azt mondta a népnek: »Emlékezzetek meg erről a napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a rabszolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki az Úr onnan titeket, és ne egyetek kovászos kenyeret!

⁴Ezen a napon vonultok ki, abíb (azaz az új kalász) havában.

⁵Ezért ha majd bevisz téged az Úr a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a hivviták és a jebuziták földjére, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, arra a tejjel-mézzel folyó földre, végezd el ezt a szent szolgálatot ebben a hónapban!

⁶Hét napon át kovásztalant egyél, és a hetedik nap az Úr ünnepe legyen!

⁷Kovásztalant egyetek hét napon át, ne lehessen látni semmiféle kovászosat se nálad, se egész határodban!

⁸Fiadnak pedig mondd majd el ezen a napon, hogy ‘amiatt történik ez, amit az Úr cselekedett velem, amikor kijöttem Egyiptomból.’

⁹Legyen mindez jelként a kezeden és emlékeztetőül a szemed előtt, hogy mindig az Úr törvénye legyen a szádban, mert erős kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból!

¹⁰Tartsd meg tehát ezt a szertartást a megszabott időben, esztendőről esztendőre.

¹¹Amikor pedig az Úr bevisz majd téged a kánaániak földjére, amint megesküdött neked és atyáidnak, és odaadja azt neked,

¹²különítsd el az Úr számára mindazt, ami méhet nyit, és állataidnak minden elsőszülöttjét, ha hím, amelyre szert teszel, szenteld az Úrnak!

¹³A szamár elsőszülöttjét váltsd meg egy bárányon! Ha nem váltod meg, öld meg! De az ember minden elsőszülöttjét pénzzel meg kell váltanod fiaid közül.

¹⁴És ha a fiad holnap megkérdezi majd tőled: ‘Mire való ez?’ – azt feleld neki: ‘Erős kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából.

¹⁵Amikor ugyanis a fáraó megátalkodott, és nem akart elengedni minket, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttjétől az állatok elsőszülöttjéig. Ezért áldozok az Úrnak minden hímet, amely méhet nyit, és ezért váltok meg fiaim közül minden elsőszülöttet.’

¹⁶Legyen ez tehát jelként a kezeden, és mint felfüggesztett emlékeztető jelzés a szemeid között, mert erős kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból!«

¹⁷Miután a fáraó végre elengedte a népet, Isten nem a filiszteusok földje felé vivő úton vezette őket, bár az a rövidebb – azt gondolta ugyanis, hogy a nép megbánja a dolgot, amikor látja, hogy háború támad ellene, és visszatér Egyiptomba –,

¹⁸hanem kerülővel, a pusztai úton, a Vörös tenger felé vitte őket. Felfegyverkezve vonultak ki Izrael fiai Egyiptom földjéről.

¹⁹Mózes magával vitte József csontjait is, mivel ő megeskette Izrael fiait: »Amikor Isten megemlékezik majd rólatok, vigyétek el innen csontjaimat magatokkal!«

²⁰Elindultak tehát Szukkótból, és Etámban, a puszta legszélső határán vertek tábort.

²¹Az Úr előttük vonult, hogy mutassa az utat, nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy mind a két napszakban vezérelje őket az úton.

²²A nép elől sohasem hiányzott nappal a felhőoszlop, éjjel pedig a tűzoszlop.

²³Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:

²⁴»Nekem szentelj minden elsőszülöttet, amely méhet nyit Izrael fiainál, akár ember, akár állat, mert az enyém valamennyi!«

²⁵Mózes erre azt mondta a népnek: »Emlékezzetek meg erről a napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a rabszolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki az Úr onnan titeket, és ne egyetek kovászos kenyeret!

²⁶Ezen a napon vonultok ki, abíb (azaz az új kalász) havában.

²⁷Ezért ha majd bevisz téged az Úr a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a hivviták és a jebuziták földjére, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, arra a tejjel-mézzel folyó földre, végezd el ezt a szent szolgálatot ebben a hónapban!

²⁸Hét napon át kovásztalant egyél, és a hetedik nap az Úr ünnepe legyen!

²⁹Kovásztalant egyetek hét napon át, ne lehessen látni semmiféle kovászosat se nálad, se egész határodban!

³⁰Fiadnak pedig mondd majd el ezen a napon, hogy ‘amiatt történik ez, amit az Úr cselekedett velem, amikor kijöttem Egyiptomból.’

³¹Legyen mindez jelként a kezeden és emlékeztetőül a szemed előtt, hogy mindig az Úr törvénye legyen a szádban, mert erős kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból!

³²Tartsd meg tehát ezt a szertartást a megszabott időben, esztendőről esztendőre.

³³Amikor pedig az Úr bevisz majd téged a kánaániak földjére, amint megesküdött neked és atyáidnak, és odaadja azt neked,

³⁴különítsd el az Úr számára mindazt, ami méhet nyit, és állataidnak minden elsőszülöttjét, ha hím, amelyre szert teszel, szenteld az Úrnak!

³⁵A szamár elsőszülöttjét váltsd meg egy bárányon! Ha nem váltod meg, öld meg! De az ember minden elsőszülöttjét pénzzel meg kell váltanod fiaid közül.

³⁶És ha a fiad holnap megkérdezi majd tőled: ‘Mire való ez?’ – azt feleld neki: ‘Erős kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából.

³⁷Amikor ugyanis a fáraó megátalkodott, és nem akart elengedni minket, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttjétől az állatok elsőszülöttjéig. Ezért áldozok az Úrnak minden hímet, amely méhet nyit, és ezért váltok meg fiaim közül minden elsőszülöttet.’

³⁸Legyen ez tehát jelként a kezeden, és mint felfüggesztett emlékeztető jelzés a szemeid között, mert erős kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból!«

³⁹

Menekülés a Vörös tengeren

⁴⁰hanem kerülővel, a pusztai úton, a Vörös tenger felé vitte őket. Felfegyverkezve vonultak ki Izrael fiai Egyiptom földjéről.

⁴¹Mózes magával vitte József csontjait is, mivel ő megeskette Izrael fiait: »Amikor Isten megemlékezik majd rólatok, vigyétek el innen csontjaimat magatokkal!«

⁴²Elindultak tehát Szukkótból, és Etámban, a puszta legszélső határán vertek tábort.

⁴³Az Úr előttük vonult, hogy mutassa az utat, nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy mind a két napszakban vezérelje őket az úton.

⁴⁴A nép elől sohasem hiányzott nappal a felhőoszlop, éjjel pedig a tűzoszlop.