¹Azért mondtam nektek mindezt, hogy meg ne botránkozzatok.

²Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek.

³Azért teszik ezt, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem.

⁴Mindezt pedig azért mondtam nektek, hogy amikor eljön ezeknek az órája, emlékezzetek rájuk, hogy én megmondtam nektek. Kezdetben azért nem mondtam el nektek ezeket, mert veletek voltam.

⁵Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem, és senki közületek nem kérdi tőlem: ‘Hová mégy?’

⁶Hanem, mivel ezeket mondtam, szomorúság töltötte be szíveteket.

⁷De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok.

⁸Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságosságról és az ítéletről:

⁹vagyis a bűnről, hogy nem hisznek bennem;

¹⁰az igazságosságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem;

¹¹és az ítéletről, hogy ennek a világnak a fejedelme megítéltetett.

¹²Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni.

¹³Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek.

¹⁴Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek.

¹⁵Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek.

¹⁶Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem.«

¹⁷Ekkor a tanítványok közül néhányan így szóltak egymáshoz: »Mi az, amit mond nekünk: ‘Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem’, és: ‘Az Atyához megyek’?«

¹⁸Aztán megjegyezték: »Mi az, amit mond: ‘egy kis idő’? Nem értjük, mit beszél!«

¹⁹Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, azért így szólt: »Arról tanakodtok egymás között, hogy azt mondtam: ‘Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem’?

²⁰Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul.

²¹Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra.

²²Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki.

²³S azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem.
Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.

²⁴Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.

²⁵Ezeket példabeszédekben mondtam nektek. De eljön az óra, amikor már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan beszélek az Atyáról.

²⁶Azon a napon kértek majd az én nevemben, és én nem mondom majd nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek,

²⁷mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem.

²⁸Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.«

²⁹Tanítványai erre azt mondták: »Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz.

³⁰Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.«

³¹Jézus azt felelte nekik: »Most hiszitek?

³²Íme, eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek, mindenki az otthonába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

³³Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.«