Lázár halálának híradása

¹Volt egy Lázár nevű beteg Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában.

²Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és lábát hajával törölgette. Az ő testvére, Lázár volt beteg.

³A nővérek üzentek érte: »Uram, íme, akit szeretsz, beteg.«

⁴Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: »Ez a betegség nem válik halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.«

⁵Jézus szerette Mártát, meg a nővérét, és Lázárt.

⁶Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még azon a helyen maradt, ahol volt,

⁷azután így szólt a tanítványokhoz: »Menjünk ismét Júdeába.«

⁸A tanítványok azt mondták neki: »Rabbi, most akartak a zsidók megkövezni, és ismét odamégy?«

⁹Jézus azt felelte: »Nem tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát.

¹⁰Aki pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.«

¹¹Ezt mondta, azután így szólt hozzájuk: »A barátunk, Lázár elaludt, de megyek, hogy felkeltsem őt az álomból.«

¹²A tanítványok erre azt mondták: »Uram, ha alszik, meg fog gyógyulni.«

¹³Jézus azonban a haláláról szólt, azok pedig azt gondolták, hogy az álom nyugalmáról beszél.

¹⁴Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: »Lázár meghalt,

¹⁵és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek. De menjünk hozzá!«

¹⁶Tamás, akit Ikernek neveznek, így szólt a többi tanítványhoz: »Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!«

Lázár feltámasztása

¹⁷Amikor Jézus megérkezett, úgy találta, hogy Lázár már négy napja a sírban van.

¹⁸Betánia pedig Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira.

¹⁹Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.

²⁰Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt.

²¹Márta akkor így szólt Jézushoz: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

²²De most is tudom, hogy bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.«

²³Jézus azt felelte neki: »Testvéred fel fog támadni.«

²⁴Márta így szólt hozzá: »Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.«

²⁵Jézus azt mondta neki: »Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog,

²⁶és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?«

²⁷Márta azt felelte neki: »Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.«

²⁸Miután ezt mondta, elment és hívta a nővérét, Máriát, és odasúgta neki: »A Mester itt van és hív téged.«

²⁹Amikor az meghallotta ezt, gyorsan fölkelt, és hozzá sietett.

³⁰Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta eléje ment.

³¹A zsidók pedig, akik a házban vele voltak és őt vigasztalták, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, utánamentek, mert azt gondolták: »A sírhoz megy, hogy ott sírjon.«

³²Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.«

³³Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült.

³⁴Megkérdezte: »Hová tettétek őt?« Azt felelték neki: »Uram, jöjj és lásd!«

³⁵Jézus könnyezett.

³⁶Erre a zsidók azt mondták: »Íme, mennyire szerette őt!«

³⁷De voltak köztük, akik így szóltak: »Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez meg ne haljon?«

³⁸Jézus, lelkében még mindig megindulva a sírhoz ment. Egy barlang volt az, és kővel volt befedve.

³⁹Jézus így szólt: »Vegyétek el a követ!« Márta, a megholt nővére azt mondta neki: »Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!«

⁴⁰Jézus azt felelte neki: »Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?«

⁴¹A követ tehát elvették. Jézus pedig fölemelte szemeit, és így szólt: »Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.

⁴²Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.«

⁴³Miután ezeket mondta, hangosan ezt kiáltotta: »Lázár, jöjj ki!«

⁴⁴S az, aki halott volt, kijött. A lába és a keze pólyával volt körülkötve, és az arcát kendő födte. Jézus azt mondta nekik: »Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni!«

A főtanács halálos ítélete; a főpap prófétai szava

⁴⁵Sokan a zsidók közül, akik Máriához és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne.

⁴⁶De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, hogy Jézus miket cselekedett.

⁴⁷Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és azt mondták: »Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel.

⁴⁸Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk földünket és népünket.«

⁴⁹Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: »Ti nem tudtok semmit,

⁵⁰s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elvész!«

⁵¹Ezt pedig nem magától mondta, hanem, főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért,

⁵²és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse.

⁵³Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik őt.

Jézus kerüli a nyilvánosságot

⁵⁴Ezért Jézus már nem járt nyilvánosan a zsidók közt. Elment onnan a puszta melletti vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival együtt.

⁵⁵Közel volt a zsidók Pászkája, és vidékről sokan mentek föl Jeruzsálembe Húsvét előtt, hogy megszenteljék magukat.

⁵⁶Keresték Jézust, és a templomban azt mondogatták egymásnak: »Mit gondoltok? Vajon eljön-e az ünnepre?«

⁵⁷A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, és elfogják őt.