Isten büntetése

¹Meneküljetek, Benjamin fiai,
Jeruzsálem belsejéből!
Tekoában fújjátok meg a harsonát,
és Bét-Hakkárem fölött adjatok jelet!
Mert veszedelem fenyeget észak felől,
és nagy romlás.

²A szépet és elkényeztetettet,
Sion leányát elpusztítom.

³Pásztorok és nyájaik jönnek hozzá,
sátrakat vernek körülötte,
lelegeli mindegyik a maga területét.

⁴»Készüljetek háborúra ellene,
keljetek fel, és vonuljunk fel délben!
Jaj nekünk, mert estére fordult a nap,
mert megnyúlnak az esti árnyak!

⁵Keljetek fel, és vonuljunk fel éjjel,
romboljuk le palotáit!«

⁶Mert így szól a Seregek Ura:
»Vágjatok ki fákat, és halmozzátok fel
sáncként Jeruzsálem ellen!
Ez az a város, mely megbűnhődik,
csupa zsarolás van belsejében.

⁷Ahogy frissen tartja vizét a kút,
úgy tartja frissen ő a gonoszságát.
Erőszak és elnyomás hallatszik benne,
betegség és csapás van előttem szüntelen.

⁸Fogadd meg az intést, Jeruzsálem,
nehogy elforduljon lelkem tőled,
nehogy pusztasággá tegyelek,
lakatlan földdé!«

⁹Így szól a Seregek Ura:
»Az utolsó szemig leszedik, mint a szőlőt,
Izrael maradékát.
Ismét nyújtsd ki kezed,
mint a szüretelő a szőlővesszőkre!«

¹⁰Kinek beszéljek
és tegyek bizonyságot, hogy meghallják?
Íme, körülmetéletlen a fülük,
és nem tudnak figyelni;
íme, az Úr igéje gúny tárgya lett nekik,
nem lelik kedvüket benne.

¹¹Ezért az Úr haragja tölt el engem,
nem bírom tovább magamban tartani.
»Öntsd ki a gyermekre az utcán,
és az ifjak csoportjára egyaránt!
Mert a férfi is foglyul esik az asszonnyal együtt,
az öreg azzal, akinek beteltek napjai.

¹²Házaik mások birtokába jutnak,
a mezők és asszonyok is egyaránt.
Mert kinyújtom kezemet a föld lakóira«
– mondja az Úr.

¹³Mert a legkisebbtől a legnagyobbig
mindegyikük nyereséget hajhász;
és a prófétától a papig
mindegyikük csalárdságot művel.

¹⁴Népem sebét úgy gyógyítják,
hogy könnyelműen mondogatják: »Békesség, békesség!«
Pedig nincsen békesség.

¹⁵Szégyent vallottak, mert utálatosságot műveltek;
mégsem szégyenkeznek,
és pirulni sem tudnak.
»Ezért elesnek az elesőkkel,
és amikor meglátogatom őket, elbuknak«
– mondja az Úr.

Jeruzsálem bűne

¹⁶Így szól az Úr:
»Álljatok ki az utakra, és nézzétek,
kérdezősködjetek az ősi ösvények felől,
melyik út a jó, és azon járjatok,
akkor nyugalmat találtok lelketeknek!«
De azt mondták: »Nem járunk!«

¹⁷Őröket állítottam fölétek:
»Figyeljetek a kürtszóra!«
De azt mondták: »Nem figyelünk!«

¹⁸Ezért halljátok, ti nemzetek,
és tudd meg, te népgyűlés,
mi történik velük!

¹⁹Halld meg, te föld:
»Íme, én bajt hozok erre a népre,
gondolataik gyümölcsét,
mert igéimre nem figyeltek,
és törvényemet megvetették.

²⁰Minek nekem a tömjén, mely Sábából érkezik,
és a jó illatú nád messze földről?
Égőáldozataitok nem kedvesek,
és véresáldozataitok nem tetszenek nekem.«

²¹Ezért így szól az Úr:
»Íme, én buktatókat állítok ennek a népnek,
és elbuknak bennük
apák és fiak együtt,
szomszéd és társa elvesznek.«

²²Így szól az Úr:
»Íme, egy nép jön észak földjéről,
és nagy nemzet kél a föld végéről.

²³Íjat és dárdát ragadnak,
kegyetlenek, és nem irgalmaznak;
hangjuk zúg, mint a tenger,
és lovakon nyargalnak.
Felsorakoztak mint harcosok
ellened, Sion leánya!«

²⁴»Hallottuk a hírét,
lehanyatlott a kezünk;
szorongás fogott el minket,
gyötrelem, mint a szülő asszonyt.«

²⁵Ne menjetek ki a mezőre,
és az úton ne járjatok,
mert ellenség kardja vár,
és rettenet mindenfelől!

²⁶Népem leánya, ölts zsákruhát,
és fetrengj a hamuban!
Gyászolj, mint az egyszülöttért szokás,
keserves jajgatással!
Mert hirtelen jön el
a pusztító ellenünk.

A nép vizsgálója

²⁷Vizsgálóvá tettelek népem közt, figyelővé:
ismerd meg és vizsgáld meg útjukat!

²⁸Mindnyájan elpártolt lázadók,
akik rágalmazva járnak,
réz és vas;
mindnyájan romlottak.

²⁹Fújtatott a fújtató,
de a tűztől sértetlen maradt az ólom;
hiába olvasztották,
a gonoszok mégsem váltak ki.

³⁰Elvetett ezüstnek hívják őket,
mert elvetette az Úr őket.

³¹Isten büntetése Meneküljetek, Benjamin fiai, Jeruzsálem belsejéből! Tekoában fújjátok meg a harsonát, és Bét-Hakkárem fölött adjatok jelet! Mert veszedelem fenyeget észak felől, és nagy romlás.

³²A szépet és elkényeztetettet, Sion leányát elpusztítom.

³³Pásztorok és nyájaik jönnek hozzá, sátrakat vernek körülötte, lelegeli mindegyik a maga területét.

³⁴»Készüljetek háborúra ellene, keljetek fel, és vonuljunk fel délben! Jaj nekünk, mert estére fordult a nap, mert megnyúlnak az esti árnyak!

³⁵Keljetek fel, és vonuljunk fel éjjel, romboljuk le palotáit!«

³⁶Mert így szól a Seregek Ura: »Vágjatok ki fákat, és halmozzátok fel sáncként Jeruzsálem ellen! Ez az a város, mely megbűnhődik, csupa zsarolás van belsejében.

³⁷Ahogy frissen tartja vizét a kút, úgy tartja frissen ő a gonoszságát. Erőszak és elnyomás hallatszik benne, betegség és csapás van előttem szüntelen.

³⁸Fogadd meg az intést, Jeruzsálem, nehogy elforduljon lelkem tőled, nehogy pusztasággá tegyelek, lakatlan földdé!«

³⁹Így szól a Seregek Ura: »Az utolsó szemig leszedik, mint a szőlőt, Izrael maradékát. Ismét nyújtsd ki kezed, mint a szüretelő a szőlővesszőkre!«

⁴⁰Kinek beszéljek és tegyek bizonyságot, hogy meghallják? Íme, körülmetéletlen a fülük, és nem tudnak figyelni; íme, az Úr igéje gúny tárgya lett nekik, nem lelik kedvüket benne.

⁴¹Ezért az Úr haragja tölt el engem, nem bírom tovább magamban tartani. »Öntsd ki a gyermekre az utcán, és az ifjak csoportjára egyaránt! Mert a férfi is foglyul esik az asszonnyal együtt, az öreg azzal, akinek beteltek napjai.

⁴²Házaik mások birtokába jutnak, a mezők és asszonyok is egyaránt. Mert kinyújtom kezemet a föld lakóira« – mondja az Úr.

⁴³Mert a legkisebbtől a legnagyobbig mindegyikük nyereséget hajhász; és a prófétától a papig mindegyikük csalárdságot művel.

⁴⁴Népem sebét úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: »Békesség, békesség!« Pedig nincsen békesség.

⁴⁵Szégyent vallottak, mert utálatosságot műveltek; mégsem szégyenkeznek, és pirulni sem tudnak. »Ezért elesnek az elesőkkel, és amikor meglátogatom őket, elbuknak« – mondja az Úr.

⁴⁶

Jeruzsálem bűne

⁴⁷Őröket állítottam fölétek: »Figyeljetek a kürtszóra!« De azt mondták: »Nem figyelünk!«

⁴⁸Ezért halljátok, ti nemzetek, és tudd meg, te népgyűlés, mi történik velük!

⁴⁹Halld meg, te föld: »Íme, én bajt hozok erre a népre, gondolataik gyümölcsét, mert igéimre nem figyeltek, és törvényemet megvetették.

⁵⁰Minek nekem a tömjén, mely Sábából érkezik, és a jó illatú nád messze földről? Égőáldozataitok nem kedvesek, és véresáldozataitok nem tetszenek nekem.«

⁵¹Ezért így szól az Úr: »Íme, én buktatókat állítok ennek a népnek, és elbuknak bennük apák és fiak együtt, szomszéd és társa elvesznek.«

⁵²Így szól az Úr: »Íme, egy nép jön észak földjéről, és nagy nemzet kél a föld végéről.

⁵³Íjat és dárdát ragadnak, kegyetlenek, és nem irgalmaznak; hangjuk zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak. Felsorakoztak mint harcosok ellened, Sion leánya!«

⁵⁴»Hallottuk a hírét, lehanyatlott a kezünk; szorongás fogott el minket, gyötrelem, mint a szülő asszonyt.«

⁵⁵Ne menjetek ki a mezőre, és az úton ne járjatok, mert ellenség kardja vár, és rettenet mindenfelől!

⁵⁶Népem leánya, ölts zsákruhát, és fetrengj a hamuban! Gyászolj, mint az egyszülöttért szokás, keserves jajgatással! Mert hirtelen jön el a pusztító ellenünk.

⁵⁷A nép vizsgálója Vizsgálóvá tettelek népem közt, figyelővé: ismerd meg és vizsgáld meg útjukat!

⁵⁸Mindnyájan elpártolt lázadók, akik rágalmazva járnak, réz és vas; mindnyájan romlottak.

⁵⁹Fújtatott a fújtató, de a tűztől sértetlen maradt az ólom; hiába olvasztották, a gonoszok mégsem váltak ki.

⁶⁰Elvetett ezüstnek hívják őket, mert elvetette az Úr őket.