¹Abban az időben

– mondja az Úr –,

Istene leszek Izrael minden nemzetségének,

ők pedig az én népem lesznek.

A szórványban élők hazatérése

²Így szól az Úr:

A szórványban élők hazatérése

„Kegyelmet talált a pusztában a nép,

A szórványban élők hazatérése

amely megmenekült a kardtól;

A szórványban élők hazatérése

nyugalma felé tart Izrael.”

³A távolból megjelent nekem az Úr:

„Örök szeretettel szeretlek téged,

azért vonzottalak kegyelemmel.

⁴Ismét felépítelek, és te felépülsz,

Izrael szűze;

ismét ékeskedsz kézidobjaiddal,

és kivonulsz a vigadozók körtáncával.

⁵Ismét szőlőt ültetsz

Szamaria hegyein;

és akik ültették,

az ültetők fogják élvezni is.

⁶Mert lesz nap, amikor így kiáltanak az őrök

Efraim hegyén:

»Keljetek fel, és menjünk fel a Sionra,

az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!«

⁷Mert így szól az Úr:

Ujjongjatok Jákobnak örömmel,

és vigadjatok a nemzetek vezére miatt!

Zendítsetek dicsérő dalra, és mondjátok:

»Szabadítsd meg, Uram, népedet,

Izrael maradékát!«

⁸Íme, én elhozom őket észak földjéről,

és összegyűjtöm őket a föld pereméről;

lesz közöttük vak és sánta,

várandós és szülő asszony egyaránt;

nagy gyülekezetként térnek vissza ide.

⁹Sírva jönnek majd,

és könyörgések közepette hozom őket;

vízfolyásokhoz vezetem őket,

egyenes úton, melyen nem botlanak meg;

mert atyja lettem Izraelnek,

és Efraim az elsőszülöttem.”

¹⁰Halljátok az Úr igéjét, nemzetek,

hirdessétek messze a szigeteken, és mondjátok:

„Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti,

és őrzi, mint pásztor a nyáját!”

¹¹Mert megváltotta az Úr Jákobot,

és kiváltotta őt a nála erősebb kezéből.

¹²Eljönnek és ujjonganak Sion magaslatán,

odaözönlenek az Úr javaihoz:

a gabonához, musthoz és olajhoz,

a fiatal bárányokhoz és borjakhoz.

Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert,

és nem epedeznek már tovább.

¹³Akkor majd örül a szűz a körtáncban,

ifjak és öregek együtt.

„Gyászukat örömre fordítom,

megvigasztalom és megörvendeztetem őket bánatukban.

¹⁴Felüdítem a papok lelkét kövér falatokkal,

és népem jóllakik javaimmal”

– mondja az Úr.

A hazatérők öröme

¹⁵Így szól az Úr:

A hazatérők öröme

„Kiáltás hallatszik Rámában,

A hazatérők öröme

nagy sírás és jajgatás:

A hazatérők öröme

Ráhel siratja fiait,

A hazatérők öröme

és nem akar vigasztalódni fiai miatt,

A hazatérők öröme

mert nincsenek többé.”

¹⁶Így szól az Úr:

„Kíméld hangodat a sírástól,

¹⁶és szemedet a könnytől!

Mert van jutalma fáradságodnak

– mondja az Úr –:

visszatérnek majd az ellenség földjéről.

¹⁷Van reménysége utódaidnak

– mondja az Úr –:

visszatérnek majd fiaid határukba.

¹⁸Jól hallottam Efraimot, amint kesergett:

»Megfenyítettél, és hagytam magam fenyíteni,

mint a be nem tört tinó.

Téríts meg engem, és meg fogok térni,

mert te vagy az Úr, az én Istenem!

¹⁹Mert miután elfordultam,

bűnbánatot tartottam;

és miután belátásra jutottam,

a csípőmre vertem;

szégyenkeztem és pirultam is,

mert ifjúkorom gyalázatát viseltem.«

²⁰Hát nem drága fiam nekem Efraim,

vagy nem dédelgetett gyermekem,

hogy ahányszor csak szólok hozzá,

mindig újra tekintettel vagyok rá?

Ezért indul fel bensőm miatta;

irgalommal irgalmazok neki

– mondja az Úr.

²¹Állíts magadnak útjelzőket,

helyezz el magadnak jelzőoszlopokat!

Irányítsd szívedet a kiépített útra,

az útra, amelyen jártál!

Térj vissza, Izrael szűze,

térj vissza ezekbe a városaidba!

²²Meddig kalandozol ide-oda,

te elpártolt leány?

Hiszen az Úr új dolgot teremtett a földön:

a nő jár a férfi után.”

Az áldás ígérete

²³Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: „Fogják még mondani ezt az igét Júda földjén és városaiban, amikor majd jóra fordítom sorsukat: »Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy!«

²⁴Ott lakik majd Júda és minden városa együtt, földművesek, és akik a nyájjal vonulnak.

²⁵Mert felüdítem az eltikkadt lelket, és minden elepedt lelket kielégítek.”

²⁶Erre felébredtem és láttam: álmom édes volt nekem.

²⁷„Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor bevetem Izrael házát és Júda házát emberek magvával és állatok magvával.

²⁸És ez történik majd: ahogy virrasztottam fölöttük, hogy gyomláljak és irtsak, hogy romboljak, pusztítsak és bajt hozzak, úgy virrasztok majd fölöttük, hogy építsek és ültessek – mondja az Úr. -

²⁹Azokban a napokban nem mondják többé:

»Az apák ették a savanyú szőlőt,

és a fiak foga vásik el«,

³⁰hanem mindenki a saját bűne miatt hal meg; minden embernek, aki a savanyú szőlőt eszi, a saját foga vásik el.

Az új szövetség

³¹Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával.

³²De nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kihoztam őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetségemet ugyanis megszegték, noha Uruk voltam – mondja az Úr.

³³Ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azokban a napokban, mondja az Úr: bensejükbe adom törvényemet és a szívükre írom. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.

³⁴Nem fogja többé így tanítani egyik a másikat, testvér a testvérét: »Ismerjétek meg az Urat!« Mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig – mondja az Úr –, mivel megbocsátom bűnüket, és vétkükre többé nem emlékezem.”

El nem múló üdvösség

³⁵Így szól az Úr,

El nem múló üdvösség

aki napot ad világosságul nappal,

El nem múló üdvösség

a hold és a csillagok rendjét világosságul éjszaka;

El nem múló üdvösség

aki felkavarja a tengert, hogy zúgnak hullámai;

El nem múló üdvösség

akinek Seregek Ura a neve:

³⁶„Ha eltűnnek ezek a törvények színem elől – mondja az Úr –,

akkor szűnik meg Izrael ivadéka is

nemzet lenni színem előtt minden nap.”

³⁷Így szól az Úr:

„Ha meg lehet mérni az egeket odafent,

és ki lehet kutatni a föld alapjait odalent,

akkor én is elvetem Izrael minden ivadékát

mindazért, amit tettek

– mondja az Úr.

³⁸Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor felépül a város az Úrnak, Hananeél tornyától a Szeglet-kapuig.

³⁹És még továbbhalad a mérőzsinór egyenesen a Gáreb dombjáig, majd elkanyarodik Goa felé.

⁴⁰A holttestek és a hamu egész völgye és az egész mezőség a Kedron-patakig, a Lovak kapujának szegletéig kelet felé szent helye lesz az Úrnak; nem gyomlálják ki és nem rombolják le soha többé.”