Jelképes cselekedet: a próféta nőtlensége

¹Így hangzott az Úr igéje hozzám:

²„Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen!

³Mert így szól az Úr a fiakról és leányokról, akik ezen a helyen születnek, anyáikról, akik szülik őket, és atyáikról, akik nemzik őket ebben az országban:

⁴Halálos betegségekben halnak majd meg, nem siratják és nem temetik el őket; trágyává lesznek a föld színén. Kard és éhínség által vesznek el, holttestük pedig eledele lesz az ég madarainak és a föld állatainak.”

⁵Mert így szól az Úr: „Ne lépj be gyászoló házba, és ne menj siratni, részvétet se mutass irántuk! Mert elvettem békességemet ettől a néptől – mondja az Úr –, a kegyelmet és az irgalmat.

⁶Meghalnak nagyok és kicsinyek ebben az országban, nem temetik el és nem siratják meg őket; nem vagdossák meg magukat, s hajukat sem nyírják le miattuk.

⁷Nem törnek kenyeret a gyászolónak, hogy megvigasztalják a halottért, és nem itatják meg a vigasztalás kelyhével atyjáért és anyjáért.

⁸Lakomázó házba se lépj be, hogy leülj velük enni és inni!

⁹Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én eltüntetem erről a helyről szemetek láttára és a ti napjaitokban az öröm hangját és a vidámság hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját.

Az isteni ítélet okai

¹⁰Amikor majd hírül adod ennek a népnek mindezeket az igéket, azt mondják neked: »Miért mondta ki az Úr rólunk mindezt a nagy bajt? Mi a bűnünk, és mi a vétkünk, amellyel vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen?«

¹¹Akkor mondd nekik: Mert atyáitok elhagytak engem – mondja az Úr –, és más istenek után mentek, azoknak szolgáltak, és előttük borultak le; engem pedig elhagytak, és törvényemet nem tartották meg.

¹²De ti még atyáitoknál is gonoszabbul cselekedtetek, mert íme, mindegyiktek a maga gonosz szívének megátalkodottsága után megy, nem hallgatva rám.

¹³Ezért kihajítalak titeket ebből az országból abba az országba, melyet nem ismertetek, sem ti, sem atyáitok; ott majd szolgálhattok más isteneknek éjjel-nappal, mert nem adok kegyelmet nektek!

¹⁴Azért íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor nem mondják többé: »Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait Egyiptom földjéről!«,

¹⁵hanem: »Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait észak földjéről és mindazokból az országokból, ahová elűzte őket!«; mert visszaviszem őket földjükre, melyet atyáiknak adtam.

¹⁶Íme, én sok halászt küldök – mondja az Úr –, hogy kihalásszák őket; azután pedig sok vadászt küldök, hogy felhajtsák őket minden hegyről, minden dombról és a kősziklák hasadékaiból.

¹⁷Mert szemem ott van minden útjukon, nem rejtőzhetnek el színem elől; és nem marad rejtve bűnük szemem előtt.

¹⁸Először kétszeresen megfizetek nekik bűnükért és vétkükért, mert megszentségtelenítették országomat; undok és utálatos bálványaik hulláival töltötték meg örökségemet.”

A nép megtérése

¹⁹Uram, én erőm és erősségem,

A nép megtérése

menedékem a szorongatás napján!

A nép megtérése

Hozzád jönnek majd a nemzetek

A nép megtérése

a föld végeiről, és ezt mondják:

A nép megtérése

„Valóban, hazugság volt atyáink örökrésze,

A nép megtérése

hiábavalóság, és semmi sem használ közülük.”

²⁰Vajon csinálhat-e magának az ember isteneket?

Hiszen azok nem istenek!

²¹„Azért íme, én megismertetem velük,

ezúttal megmutatom nekik

kezemet és hatalmamat;

és megtudják, hogy az én nevem: az Úr.”