Isten és a bálványképek

¹Halljátok az igét, melyet szólt az Úr rólatok, Izrael háza!

²Így szól az Úr:
»A nemzetek útjait el ne tanuljátok,
és az égi jelektől meg ne rémüljetek,
mert a nemzetek rémülnek meg azoktól!

³Mert a népek szokásai hiábavalóság;
hiszen fát vágnak ki az erdőből,
mesterember keze készíti fejszével.

⁴Ezüsttel és arannyal szépíti;
szögekkel és kalapáccsal erősítik meg,
hogy ne inogjon.

⁵Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön:
nem beszélnek;
hordozni kell őket, mert lépni sem tudnak.
Ne féljetek tőlük, mert nem tesznek rosszat,
de jót tenni sem tudnak!«

⁶Nincs senki olyan, mint te, Uram!
Nagy vagy, és nagy a te neved hatalomban.

⁷Ki ne félne téged, nemzetek Királya?
Hiszen téged illet ez,
mert a nemzetek összes bölcsei között
és összes királyságukban
nincs senki olyan, mint te!

⁸Egytől egyig ostobák és balgák;
hiábavalóságok tana: csak fa az;

⁹Tarzisból hozott vékony ezüstlemez
és Ofázból való arany,
mesterember és ötvös kezének műve.
Kék és vörös bíbor a ruhájuk,
szakértők műve valamennyi.

¹⁰Az Úr azonban igaz Isten,
élő Isten ő, és örökkévaló Király.
Haragjától megrendül a föld,
és nem bírják el bosszúságát a nemzetek.

¹¹Így szóljatok hozzájuk
»Az istenek, akik nem alkották az eget és a földet,
el fognak veszni a földről és az ég alól!«

¹²Aki alkotta a földet erejével,
megszilárdította a földkerekséget bölcsességével,
és értelmével kifeszítette az egeket,

¹³annak hangjára víztömeg lesz az égben,
és ködfelhőket hoz fel a föld széléről;
villámokat alkot az esőhöz,
és előhozza a szelet tárházaiból.

¹⁴Ostoba lett minden ember tudás híján,
szégyent vallott minden ötvös a szobrával;
mert hamisság az öntvénye,
és nincs bennük lélek.

¹⁵Hiábavalóságok azok, és nevetséges művek,
meglátogatásuk idején elvesznek.

¹⁶Nem olyan, mint ezek, Jákob osztályrésze,
mert ő az, aki a mindenséget formálta,
és Izrael az ő tulajdon törzse;
Seregek Ura az ő neve.

Panasz és könyörgés

¹⁷Szedd össze a földről csomagodat,
aki az ostromlott helyen laksz!

¹⁸Mert így szól az Úr:
»Íme, én elhajítom az ország lakóit ezúttal,
és megszorongatom őket, hogy megtaláljanak.«

¹⁹Jaj nekem összetörésem miatt,
gyógyíthatatlan a sebem!
Én pedig azt mondtam:
»Igen, ez az én betegségem,
majd elviselem!«

²⁰Sátram elpusztult,
és minden kötelem elszakadt;
fiaim elmentek tőlem, és nincsenek többé.
Nincs már senki, aki kifeszítse sátramat,
és felvonja sátorkárpitjaimat.

²¹Bizony, ostobák lettek a pásztorok,
és az Urat nem keresték;
ezért nem boldogultak,
és egész nyájuk szétszóródott.

²²Íme, zaj hangja jön,
és nagy zúgás észak földjéről,
hogy pusztasággá tegye Júda városait,
sakálok tanyájává.

²³»Tudom, Uram,
hogy nem az emberé az ő útja;
nem a járó férfira tartozik,
hogy irányítsa lépteit.

²⁴Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel,
ne haragodban, nehogy semmivé tégy!«

²⁵Öntsd ki indulatodat a nemzetekre,
amelyek nem ismernek téged,
és a nemzetségekre,
melyek nem szólítják nevedet;
mert fölemésztették Jákobot,
fölemésztették őt és megsemmisítették,
és lakóhelyét elpusztították.

²⁶

Isten és a bálványképek

²⁷Így szól az Úr: »A nemzetek útjait el ne tanuljátok, és az égi jelektől meg ne rémüljetek, mert a nemzetek rémülnek meg azoktól!

²⁸Mert a népek szokásai hiábavalóság; hiszen fát vágnak ki az erdőből, mesterember keze készíti fejszével.

²⁹Ezüsttel és arannyal szépíti; szögekkel és kalapáccsal erősítik meg, hogy ne inogjon.

³⁰Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön: nem beszélnek; hordozni kell őket, mert lépni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tesznek rosszat, de jót tenni sem tudnak!«

³¹Nincs senki olyan, mint te, Uram! Nagy vagy, és nagy a te neved hatalomban.

³²Ki ne félne téged, nemzetek Királya? Hiszen téged illet ez, mert a nemzetek összes bölcsei között és összes királyságukban nincs senki olyan, mint te!

³³Egytől egyig ostobák és balgák; hiábavalóságok tana: csak fa az;

³⁴Tarzisból hozott vékony ezüstlemez és Ofázból való arany, mesterember és ötvös kezének műve. Kék és vörös bíbor a ruhájuk, szakértők műve valamennyi.

³⁵Az Úr azonban igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló Király. Haragjától megrendül a föld, és nem bírják el bosszúságát a nemzetek.

³⁶Így szóljatok hozzájuk »Az istenek, akik nem alkották az eget és a földet, el fognak veszni a földről és az ég alól!«

³⁷Aki alkotta a földet erejével, megszilárdította a földkerekséget bölcsességével, és értelmével kifeszítette az egeket,

³⁸annak hangjára víztömeg lesz az égben, és ködfelhőket hoz fel a föld széléről; villámokat alkot az esőhöz, és előhozza a szelet tárházaiból.

³⁹Ostoba lett minden ember tudás híján, szégyent vallott minden ötvös a szobrával; mert hamisság az öntvénye, és nincs bennük lélek.

⁴⁰Hiábavalóságok azok, és nevetséges művek, meglátogatásuk idején elvesznek.

⁴¹Nem olyan, mint ezek, Jákob osztályrésze, mert ő az, aki a mindenséget formálta, és Izrael az ő tulajdon törzse; Seregek Ura az ő neve.

⁴²Panasz és könyörgés Szedd össze a földről csomagodat, aki az ostromlott helyen laksz!

⁴³Mert így szól az Úr: »Íme, én elhajítom az ország lakóit ezúttal, és megszorongatom őket, hogy megtaláljanak.«

⁴⁴Jaj nekem összetörésem miatt, gyógyíthatatlan a sebem! Én pedig azt mondtam: »Igen, ez az én betegségem, majd elviselem!«

⁴⁵Sátram elpusztult, és minden kötelem elszakadt; fiaim elmentek tőlem, és nincsenek többé. Nincs már senki, aki kifeszítse sátramat, és felvonja sátorkárpitjaimat.

⁴⁶Bizony, ostobák lettek a pásztorok, és az Urat nem keresték; ezért nem boldogultak, és egész nyájuk szétszóródott.

⁴⁷Íme, zaj hangja jön, és nagy zúgás észak földjéről, hogy pusztasággá tegye Júda városait, sakálok tanyájává.

⁴⁸»Tudom, Uram, hogy nem az emberé az ő útja; nem a járó férfira tartozik, hogy irányítsa lépteit.

⁴⁹Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, ne haragodban, nehogy semmivé tégy!«

⁵⁰Öntsd ki indulatodat a nemzetekre, amelyek nem ismernek téged, és a nemzetségekre, melyek nem szólítják nevedet; mert fölemésztették Jákobot, fölemésztették őt és megsemmisítették, és lakóhelyét elpusztították.