Isten és a bálványképek

¹Halljátok az igét, melyet szólt az Úr rólatok, Izrael háza!

²Így szól az Úr:

„A nemzetek útjait el ne tanuljátok,

és az égi jelektől meg ne rémüljetek,

mert a nemzetek rémülnek meg azoktól!

³Mert a népek szokásai hiábavalóság;

hiszen fát vágnak ki az erdőből,

mesterember keze készíti fejszével.

⁴Ezüsttel és arannyal szépíti;

szögekkel és kalapáccsal erősítik meg,

hogy ne inogjon.

⁵Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön:

nem beszélnek;

hordozni kell őket, mert lépni sem tudnak.

Ne féljetek tőlük, mert nem tesznek rosszat,

de jót tenni sem tudnak!”

⁶Nincs senki olyan, mint te, Uram!

Nagy vagy, és nagy a te neved hatalomban.

⁷Ki ne félne téged, nemzetek Királya?

Hiszen téged illet ez,

mert a nemzetek összes bölcsei között

és összes királyságukban

nincs senki olyan, mint te!

⁸Egytől egyig ostobák és balgák;

hiábavalóságok tana: csak fa az;

⁹Tarziszból hozott vékony ezüstlemez

és Ofázból való arany,

mesterember és ötvös kezének műve.

Kék és vörös bíbor a ruhájuk,

szakértők műve valamennyi.

¹⁰Az Úr azonban igaz Isten,

élő Isten ő, és örökkévaló Király.

Haragjától megrendül a föld,

és nem bírják el bosszúságát a nemzetek.

¹¹Így szóljatok hozzájuk

„Az istenek, akik nem alkották az eget és a földet,

el fognak veszni a földről és az ég alól!”

¹²Aki alkotta a földet erejével,

megszilárdította a földkerekséget bölcsességével,

és értelmével kifeszítette az egeket,

¹³annak hangjára víztömeg lesz az égben,

és ködfelhőket hoz fel a föld széléről;

villámokat alkot az esőhöz,

és előhozza a szelet tárházaiból.

¹⁴Ostoba lett minden ember tudás híján,

¹⁴szégyent vallott minden ötvös a szobrával;

mert hamisság az öntvénye,

és nincs bennük lélek.

¹⁵Hiábavalóságok azok, és nevetséges művek,

meglátogatásuk idején elvesznek.

¹⁶Nem olyan, mint ezek, Jákob osztályrésze,

mert ő az, aki a mindenséget formálta,

és Izrael az ő tulajdon törzse;

Seregek Ura az ő neve.

Panasz és könyörgés

¹⁷Szedd össze a földről csomagodat,

Panasz és könyörgés

aki az ostromlott helyen laksz!

¹⁸Mert így szól az Úr:

„Íme, én elhajítom az ország lakóit ezúttal,

és megszorongatom őket, hogy megtaláljanak.”

¹⁹Jaj nekem összetörésem miatt,

gyógyíthatatlan a sebem!

Én pedig azt mondtam:

„Igen, ez az én betegségem,

majd elviselem!”

²⁰Sátram elpusztult,

és minden kötelem elszakadt;

fiaim elmentek tőlem, és nincsenek többé.

Nincs már senki, aki kifeszítse sátramat,

és felvonja sátorkárpitjaimat.

²¹Bizony, ostobák lettek a pásztorok,

és az Urat nem keresték;

ezért nem boldogultak,

és egész nyájuk szétszóródott.

²²Íme, zaj hangja jön,

és nagy zúgás észak földjéről,

hogy pusztasággá tegye Júda városait,

sakálok tanyájává.

²³„Tudom, Uram,

hogy nem az emberé az ő útja;

nem a járó férfira tartozik,

hogy irányítsa lépteit.

²⁴Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel,

ne haragodban, nehogy semmivé tégy!”

²⁵Öntsd ki indulatodat a nemzetekre,

amelyek nem ismernek téged,

és a nemzetségekre,

melyek nem szólítják nevedet;

mert fölemésztették Jákobot,

fölemésztették őt és megsemmisítették,

és lakóhelyét elpusztították.