Az első hat pecsét

A HÉT ANGYAL ÉS A HÉT HARSONA: 6,1- 11,19

¹Láttam, amint a Bárány felnyitott egyet a hét pecsét közül; és hallottam a négy élőlény egyikét, amint mennydörgésszerű hangon így szólt: »Jöjj!«

A HÉT ANGYAL ÉS A HÉT HARSONA: 6,1- 11,19

²És láttam egy fehér lovat, a lovon ülőnek íj volt a kezében, és megkoronázták, ő pedig diadalmasan kivonult, hogy győzzön.
^{(Zak 1,8; 6,3.6)}

³Amikor a második pecsétet felnyitotta, hallottam a második élőlényt, amint így szólt: »Jöjj!«

⁴Kijött egy másik, tűzvörös ló, és a rajta ülőnek megengedték, hogy elvegye a békét a földről, és hogy egymást öldössék. Egy nagy kardot adtak neki.
^{(Zak 1,8; 6,2)}

⁵Amikor a harmadik pecsétet fölnyitotta, hallottam a harmadik élőlényt, amint így szólt: »Jöjj!« És láttam egy fekete lovat; és a rajta ülőnek kezében mérleg volt.^{(Zak 6,2.6)}

⁶A négy élőlény között egy hang hallatszott, amely így szólt: »Két mérő gabona egy tizesért, és háromszor két mérő árpa egy tizesért; de a bort és az olajat ne bántsd!«

⁷Amikor a negyedik pecsétet fölnyitotta, hallottam a negyedik élőlény szavát, amint így szólt: »Jöjj!«

⁸És láttam egy fakó lovat; és a rajta ülő neve Halál, és az alvilágkövette őt. Hatalom adatott neki a föld negyed része fölött, hogy öljön karddal, éhínséggel, halállal, és a föld vadállataival.
^{(Óz 13,14; Jer 14,12)}

⁹Amikor az ötödik pecsétet fölnyitotta, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket Isten igéjéért és tanúbizonyságukért megöltek.

¹⁰Hangosan kiáltottak: »Uram, te szent és igaz, meddig nem mondasz ítéletet és nem állsz bosszút vérünkért a föld lakóin?«^{(Zak 1,12; MTörv 32,43)}

¹¹Mindegyiküknek hosszú fehér ruhát adtak, és azt mondták nekik, hogy még egy kis ideig legyenek nyugton, míg teljessé nem lesz szolgatársaiknak és testvéreiknek száma, akiket kell, hogy ugyanúgy megöljenek, mint őket.

¹²Láttam, hogy amint a hatodik pecsétet felnyitotta, nagy földrengés támadt. A nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák, és az egész hold olyan lett, mint a vér.^{(Iz 50,3G; Jo 3,4)}

¹³A csillagok lehullottak az égről a földre, ahogy a fügefa lehullatja éretlen fügéit, amikor nagy szél rázza.^{(Iz 34,4G)}

¹⁴Az ég visszahúzódott, mint az összegöngyölt könyvtekercs, és minden hegy és sziget kimozdult a helyéből.^{(Iz 34,4G)}

¹⁵A föld királyai, a fejedelmek, a hadvezérek, a gazdagok és az erősek, és minden szolga és szabad ember a hegyek barlangjaiba és kősziklái közé rejtőzött,^{(Zsolt 2,2; Iz 2,10)}

¹⁶és azt mondták a hegyeknek és a kőszikláknak: »Omoljatok ránk, és rejtsetek el minket a trónon ülő előlés a Bárány haragja elől!^{(Óz 10,8; Iz 6,1)}

¹⁷Mert elérkezett az ő haragjuk nagy napja, és ki képes megállni azon?«
^{(Jo 2,11)}