ISTEN ÚJ ORSZÁGA: 21,1-22,5

Isten lakása az emberek között

¹Ekkor új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt többé.

²Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet Istentől leszállni az égből. Szép volt, mint a vőlegényének felékesített menyasszony.

³Hallottam, hogy egy harsány hang a trón felől azt mondta: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, és ők az ő népe lesznek. Maga az Isten lesz velük.

⁴Letöröl majd a szemükről minden könnyet. Nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, és fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

⁵A trónon ülő így szólt: „Íme, újjá alkotok mindent!” És azt mondta nekem: „Írd: Ezek az igék hitelesek és igazak.”

⁶Aztán azt mondta nekem: „Beteljesedett! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából.

⁷Mindez azé lesz, aki győzni fog. Én Istene leszek, ő pedig az én fiam lesz.

⁸De a gyáváknak és a hitetleneknek, a megfertőzötteknek, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz. Ez a második halál.”

Az új Jeruzsálem

⁹Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, akiknél az utolsó hét csapással teli csésze volt, és így szólt hozzám: „Gyere, megmutatom neked az asszonyt, a Bárány jegyesét!”

¹⁰Lélekben elvitt egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely a mennyből, Istentől szállt alá.

¹¹Isten dicsősége töltötte be. Ragyogása hasonló volt a drágakőhöz, a kristálytiszta jáspishoz.

¹²Nagy és magas fala volt, tizenkét kapuval, és a kapuk fölött tizenkét angyal. A kapukra nevek voltak írva, Izrael fiai tizenkét törzsének nevei.

¹³Keletről három kapu, északról három kapu, délről három kapu és nyugatról három kapu.

¹⁴A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

¹⁵Aki velem beszélt, arany mérőnádat tartott a kezében, hogy megmérje a várost, s annak kapuit és falát.

¹⁶A város négyszögű területen épült, és hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost az aranynáddal: tizenkétezer stádium. A hossza, a szélessége és a magassága egyforma volt.

¹⁷Megmérte a falait is: száznegyvennégy könyök, az ember, vagyis az angyal mértéke szerint.

¹⁸A falának anyaga jáspiskő volt; maga a város pedig színarany, tiszta üveghez hasonló.

¹⁹A város falának alapkövei minden drágakővel ékesek. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,

²⁰az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.

²¹A tizenkét kapu tizenkét drágagyöngy, és egy-egy kapu egy-egy drágagyöngyből áll. A város utcája színarany, mint az átlátszó üveg.

²²Templomot nem láttam benne, mert az Úr, az Isten, a mindenható a temploma, és a Bárány.

²³A városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten dicsősége ragyogja be, és lámpása a Bárány.

²⁴A nemzetek az ő világosságában járnak, s dicsőségüket hozzá viszik a föld királyai.

²⁵Kapuit nem zárják be egész nap, mert éjszaka nem lesz ott.

²⁶Odaviszik a nemzetek dicsőségét és gazdagságát.

²⁷Nem lépnek be oda tisztátalanok, sem azok, akik undokságot és hazugságot követnek el, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.