A hét angyal a harag csészéivel

¹Ekkor egy erős hangot hallottam a templomból, amely így szólt a hét angyalhoz: »Menjetek, és öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!«^{(Szof 3,8)}

²Elment az első, és kiöntötte csészéjét a földre, erre fájdalmas és igen veszélyes fekély támadt az embereken, akik a vadállat bélyegét viselték, és azokon, akik az ő képét imádták.
^{(MTörv 28,35)}

³És a második angyal is kiöntötte csészéjét a tengerbe, és az vérré változott, mint a halotté, és minden élőlény elpusztult a tengerben.
^{(Kiv 7,17-18)}

⁴És a harmadik is kiöntötte csészéjét a folyókba és a vízforrásokba, és azok vérré változtak.^{(Kiv 7,19)}

⁵Hallottam a vizek angyalát, amint azt mondta: »Igazságos vagy, Uram, aki vagy, és aki voltál, szent, mert így ítéltél,^{(Zsolt 119,137; Kiv 3,14G)}

⁶mivel szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nekik inni. Valóban megérdemelték!«^{(Zsolt 79,3; Iz 49,26G)}

⁷És hallottam, hogy így szólt az oltár felől: »Úgy van, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid!«^{(Zsolt 19,10)}

⁸És a negyedik angyal is kiöntötte csészéjét a napra, erre annak megadatott, hogy forrósággal gyötörje az embereket, és tűzzel.

⁹És az embereket égette a nagy forróság, s káromolták Isten nevét, akinek hatalma van e csapások fölött, s mégsem tértek meg, hogy őt megdicsőítsék.

¹⁰És az ötödik angyal is kiöntötte csészéjét a fenevad trónjára. Erre annak országa elsötétült, és nyelvüket harapdálták fájdalmukban.^{(Kiv 10,21-22)}

¹¹Káromolták az ég Istenét fájdalmaik és sebeik miatt; de nem tértek meg cselekedeteikből.

¹²És a hatodik angyal is kiöntötte csészéjét abba a nagy folyamba, az Eufráteszbe, s kiszáradt annak vize, hogy út készüljön a Napkeletről jövő királyoknak.^{(Ter 15,18; Jer 50,38)}

¹³És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és az álpróféta szájából három tisztátalan szellem jön ki, mintha békák lennének,

¹⁴mert démonok lelkei ezek, akik jeleket művelnek, és a föld összes királyaihoz mennek, hogy összegyűjtsék őket a harcra a mindenható Isten nagy napjára.

¹⁵– Íme, úgy jövök, mint a tolvaj! Boldog az, aki virraszt, és őrzi ruháját, hogy meztelenül ne járjon, és ne lássák a szégyenét!

¹⁶És egybegyűjti őket arra a helyre, amelyet héberül Harmageddónnak neveznek. –

¹⁷És a hetedik angyal is kiöntötte csészéjét a levegőbe, és harsány hang hallatszott a templomból, a tróntól: »Megtörtént!«^{(Iz 66,6)}

¹⁸És villámlások, zúgás és mennydörgésektámadtak, és akkora földrengés lett, amekkora még nem volt, amióta ember van a földön, olyan földrengés, olyan hatalmas!^{(Kiv 19,16; Dán 12,1)}

¹⁹A nagy város három részre szakadt, a nemzetek városai leomlottak, és Isten megemlékezett a nagy Babilonról, hogy bosszúálló haragja borának kelyhét adja neki.^{(Dán 4,27; Iz 51,17)}

²⁰Eltűnt minden sziget, és a hegyek sem látszottak sehol.

²¹Hatalmas, mázsányi jégesőhullott le az égből az emberekre, s az emberek káromolták Istent a jégeső csapása miatt, mert az igen nagy volt.
^{(Kiv 9,24)}

²²

A hét angyal a harag csészéivel

²³Elment az első, és kiöntötte csészéjét a földre, erre fájdalmas és igen veszélyes fekély támadt az embereken, akik a vadállat bélyegét viselték, és azokon, akik az ő képét imádták.

²⁴És a második angyal is kiöntötte csészéjét a tengerbe, és az vérré változott, mint a halotté, és minden élőlény elpusztult a tengerben.

²⁵És a harmadik is kiöntötte csészéjét a folyókba és a vízforrásokba, és azok vérré változtak.

²⁶Hallottam a vizek angyalát, amint azt mondta: »Igazságos vagy, Uram, aki vagy, és aki voltál, szent, mert így ítéltél,

²⁷mivel szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nekik inni. Valóban megérdemelték!«

²⁸És hallottam, hogy így szólt az oltár felől: »Úgy van, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid!«

²⁹És a negyedik angyal is kiöntötte csészéjét a napra, erre annak megadatott, hogy forrósággal gyötörje az embereket, és tűzzel.

³⁰És az embereket égette a nagy forróság, s káromolták Isten nevét, akinek hatalma van e csapások fölött, s mégsem tértek meg, hogy őt megdicsőítsék.

³¹És az ötödik angyal is kiöntötte csészéjét a fenevad trónjára. Erre annak országa elsötétült, és nyelvüket harapdálták fájdalmukban.

³²Káromolták az ég Istenét fájdalmaik és sebeik miatt; de nem tértek meg cselekedeteikből.

³³És a hatodik angyal is kiöntötte csészéjét abba a nagy folyamba, az Eufráteszbe, s kiszáradt annak vize, hogy út készüljön a Napkeletről jövő királyoknak.

³⁴És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és az álpróféta szájából három tisztátalan szellem jön ki, mintha békák lennének,

³⁵mert démonok lelkei ezek, akik jeleket művelnek, és a föld összes királyaihoz mennek, hogy összegyűjtsék őket a harcra a mindenható Isten nagy napjára.

³⁶– Íme, úgy jövök, mint a tolvaj! Boldog az, aki virraszt, és őrzi ruháját, hogy meztelenül ne járjon, és ne lássák a szégyenét!

³⁷És egybegyűjti őket arra a helyre, amelyet héberül Harmageddónnak neveznek. –

³⁸És a hetedik angyal is kiöntötte csészéjét a levegőbe, és harsány hang hallatszott a templomból, a tróntól: »Megtörtént!«

³⁹És villámlások, zúgás és mennydörgések támadtak, és akkora földrengés lett, amekkora még nem volt, amióta ember van a földön, olyan földrengés, olyan hatalmas!

⁴⁰A nagy város három részre szakadt, a nemzetek városai leomlottak, és Isten megemlékezett a nagy Babilonról, hogy bosszúálló haragja borának kelyhét adja neki.

⁴¹Eltűnt minden sziget, és a hegyek sem látszottak sehol.

⁴²Hatalmas, mázsányi jégeső hullott le az égből az emberekre, s az emberek káromolták Istent a jégeső csapása miatt, mert az igen nagy volt.