1Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét?
Figyeled-e a szarvastehén fajzását?
2Számontartod-e vemhességük hónapjait,
és tudod-e ellésük idejét?
3Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.
4Fiaik elválnak, elmennek legelőre,
elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.
5Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon,
és ki oldotta el köteleit?
6A pusztát rendeltem házául,
a sós sivatagot lakóhelyéül.
7Megveti a város zsivaját,
és nem hallja a hajcsár kiáltását.
8Felkutatja legelőjét: a hegyeket,
és minden zöldet felkeres.
9Akar-e neked szolgálni a vadmarha?
Meghál-e a jászolodnál?
10Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel?
Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?
11Bízol-e benne, mert nagy az ereje,
és ráhagyod a munkádat?
12Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat
és megtöltse szérűdet?
13Vígan csapkod a struccmadár szárnya;
bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!
14Hisz tojásait a földön hagyja
s a porban melegíti őket;
15felejti, hogy láb eltapossa,
s a mező vadja eltiporja őket.
16Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának,
16nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;
17mert Isten megvonta tőle az okosságot,
és nem adott neki előrelátást;
18de amikor itt az ideje, a magasba rebben,
és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.
19Te adsz-e erőt a lónak?
Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?
20Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska?
Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!
21A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol,
szembeszáll a fegyveresekkel.
22Megveti a félelmet,
és nem hátrál a kard elől.
23Csöröghet a tegez fölötte,
villoghat a lándzsa és a pajzs,
24izgatottan, tombolva falja a földet,
és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,
25amikor hallja a harsonát, azt mondja: »Hajrá!«
Már messziről szimatolja a harcot,
a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.
26A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom,
és terjeszti ki szárnyait dél felé?
27Parancsszódra száll-e a sas a magasba,
és fészkel meredek helyen?
28Sziklán lakik és ott tanyázik,
meredek kőszálon, járatlan bércen,
29onnan kémleli étkét,
és szeme ellát messzire,
30fiókái vért szürcsölnek,
és tüstént ott terem, ahol tetem van.”