Eliú harmadik beszéde: 35,1-16
Isten fensége
1És újra megszólalt Eliú, és ezt mondta:
2»Vajon helyesnek látszik-e neked felfogásod,
hogy mondod: ‘Inkább nekem van igazam, mint Istennek!’
3Mert kérdezed: ‘Nem tetszik-e neked az, ami igaz?’
vagy: ‘Mi hasznod abból, ha vétkezem?’
4Megfelelek tehát szavaidra
és veled együtt barátaidnak:
5– Tekints az égre és nézd,
szemléld a mennyet, amely magasan van fölötted!
6Ha vétkezel, mit ártasz Neki?
Ha számosak bűneid, mit teszel ezzel Neki?
7Ha igaz vagy, mit adsz Neki,
és mit vesz ő kezedből?
8Bűnöd a magadfajta embernek a kára,
és igazvoltod neked, ember fiának a haszna.
Isten türelme
9Kiáltanak az elnyomók sokasága miatt,
és keseregnek a zsarnokok erős karja miatt.
10De nem kérdik: ‘Hol van Isten, az alkotónk,
aki dalokat ad éjjel,
11aki többre tanított minket, mint a mező barmait,
aki bölcsebbé tett minket az ég madarainál?’
12Nem hallgat ő rájuk, bárhogy kiáltanak akkor,
a gonoszok hivalkodása miatt.
13De nem igaz, hogy Isten nem hall,
hogy a Mindenható nem tekint oda!
14Mondd bár, hogy nem veszi észre,
az ítélet nála már megvan,
csak meg kell őt várnod.
15Most pedig, mert haragját nem engedi szabadjára,
s a bűnt nem bosszulja meg nagyon,
16Jób is hiába tátja ki száját,
és értelem nélkül szaporítja a szót.«