ELIÚ BESZÉDEI: 32,1-37,24

Eliú első beszéde: 32,1-33,33

Eliú bemutatkozása

¹Ama három férfi pedig felhagyott azzal, hogy Jóbnak válaszoljon, mivel igaznak tartotta magát.

²Ekkor haragra gyúlt és fölbosszankodott a búzi Eliú, Barákel fia, Rám nemzetségéből; azért gerjedt haragra Jób ellen, mert magát Istennel szemben igaznak hirdette.

³De a barátai ellen is haragra lobbant, mivel nem találtak okos feleletet és Jóbot csak kárhoztatták.

⁴Eliú azonban várakozott, ameddig Jóbbal beszéltek, mivel azok, akik a szót vitték, öregebbek voltak.

⁵De amikor látta, hogy a három férfi már kifogyott a válaszból, nagy haragra lobbant.

⁶Megszólalt tehát a búzi Eliú, Barákel fia, és ezt mondta:

„Ifjabb vagyok korra, ti pedig öregebbek,

ezért lehajtottam fejemet,

és nem mertem közölni veletek nézetemet.

⁷Gondoltam: Hadd szóljon az öregkor,

és hirdesse a bölcsességet az évek sokasága.

⁸De úgy látom, az emberben a szellem

s a Mindenható lehelete az, ami okossá tesz.

⁹Nem azok a bölcsek, akiknek hosszú az életük,

és nem a vének tudják, mi az igazság.

¹⁰Azért mondom: Hallgassatok rám,

hadd mutassam meg én is bölcsességemet!

¹¹Megvártam tehát szavaitokat,

és lestem bölcsességteket;

mialatt a beszédeket megvitattátok,

¹²odafigyeltem, mert azt hittem, hogy mondotok valamit,

de úgy látom, nem akadt, aki Jóbot megcáfolja,

¹²aki megfelelne közületek szavaira.

¹³Ne mondjátok: »Mi megtaláltuk a bölcsességet:

Isten terítette le őt, nem ember!«

¹⁴Semmit sem szólt ő ellenem,

én sem válaszolok neki a ti szavaitokkal.

¹⁵Visszariadtak, nem felelnek többé,

kifogytak a szavakból.

¹⁶Mivel tehát vártam és nem szóltak,

megálltak és nem feleltek többé,

¹⁷én is elmondom részemet,

én is feltárom tudományomat!

¹⁸Mert tele vagyok beszéddel,

és unszol a szellem testemben;

¹⁹A bensőm, íme! Olyan, mint a must, amely nem jut levegőhöz,

s az új tömlőt is szétveti.

²⁰Beszélek, hogy levegőhöz jussak,

kinyitom ajkamat, hogy válaszoljak.

²¹Nem fogom pártját senkinek sem,

s egy embernek sem akarok én hízelegni,

²²mert nem értek a hízelgéshez,

hisz egyhamar elszólítana engem a Teremtőm!