A bűnösök önteltsége

¹Nincsenek az idők elrejtve a Mindenható elől,

A bűnösök önteltsége

de akik ismerik őt, nem tudják ítélete napjait.

²Vannak, akik odébb tolják a határokat,

elrabolnak nyájakat, hogy legeltessék azokat;

³elhajtják az árvák szamarát,

zálogul elveszik az özvegy marháját,

⁴lelökik a szegényt az útról

s elnyomják a föld nyomorultjait mind.

⁵Mások, mint a vadszamár a vadonban, úgy mehetnek dolgukra,

leshetik a prédát,

s a puszta nyújt élelmet gyermekeiknek,

⁶más mezején kell aratniuk,

s a gonosz szőlőjében szüretelniük,

⁷mezítelenül, ruha nélkül hálnak,

és nincs a hidegben takarójuk.

⁸Áznak a hegyi záporoktól,

minthogy nincs födelük, a sziklához simulnak.

⁹Erőszakot tesznek, kifosztják az árvát,

megrabolják a szegény népet.

¹⁰Ezek pedig mezítelenül, ruha nélkül járnak

s éhesen hordják a kévéket,

¹¹falaik között olajat sajtolnak,

taposnak a sajtóban és mellette szomjaznak,

¹²a városban halálra váltak nyögnek,

feljajdul a megsebzettek lelke,

de Isten nem ügyel könyörgésükre.

¹³Ezek a fény ellen lázadozók,

akik nem ismerik az ő útjait,

és nem járnak ösvényein:

¹⁴reggeli szürkületben kel a gyilkos,

megöli a szegényt és a nyomorgót,

¹⁴éjjel pedig elmegy tolvajnak.

¹⁵A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi,

és mondja: »Nem lát senki szeme,

s az elleplezi az arcot.«

¹⁶Betörnek a sötétben a házakba,

amelyeket nappal megjelöltek maguknak,

és nem akarnak napvilágról tudni.

¹⁷Ha hirtelen feltűnik a hajnal, halál árnyékának vélik,

a sötétben pedig úgy járnak, mintha nappal lenne.

A gonosz ember halála

¹⁸»Könnyű az a víz színén.

A gonosz ember halála

Átkozott a birtokrésze a földön,

A gonosz ember halála

szüretelő nem veszi útját a szőlője felé.

¹⁹Szárazság és hőség eltünteti a hó vizét,

az alvilág pedig a bűnösöket.

²⁰Az anyaöl megfeledkezik róla,

férgek az ő finom falatja;

nem marad emlékezetben,

összetörik, mint a gyümölcstelen fát.

²¹Magtalannal barátkozik, aki nem szül,

és nem tesz jót az özveggyel.

²²Lerántja a hatalmasokat erejével,

de amikor áll, sem biztos életében.

²³Isten alkalmat ad neki bűnbánatra,

de ő kevélyen visszaél vele;

szeme azonban az ő útjain van.

²⁴Kimagaslanak egy időre, de nem lesznek állandók,

lehajtják és letépik őket, mint a többit,

és levágják, mint a kalász fejét.«

²⁵Talán nincs ez így? Ki hazudtol meg engem?

És ki veszi semmibe szavamat?”