Bildád második beszéde: 18,1-21

Bildád védi igazát

¹És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:

²„Mikor értek a szóbeszéd végére?

Előbb térjetek észre, s úgy beszéljünk!

³Miért tartsanak minket állatoknak,

és miért legyünk tisztátalanok a szemetekben?

⁴Te marcangolod magadat dühödben;

kedvedért talán néptelenné váljék a föld,

s a sziklák elmozduljanak helyükből?

A gonosz ember sorsa

⁵Nemde kialszik a gonosznak világossága,

A gonosz ember sorsa

és nem fénylik tüzének lángja.

⁶Sátrában a fény elsötétül,

s elalszik a mécses felette.

⁷Erőteljes lépései elernyednek,

és fondorlata földre teríti;

⁸hálóba akad lábával,

verem fonadéka fölött járkál;

⁹lábát csapda fogja

és hurok szorítja;

¹⁰tőr van elrejtve számára a földön,

és kelepce vár rá az ösvényen;

¹¹mindenfelől rémség ijeszti

¹¹és fonja be lábát.

¹²Erejét éhség fogyasztja,

és bordáit koplalás emészti.

¹³Elsorvasztja bőre szépségét

s elemészti tagjait a halál elsőszülöttje;

¹⁴kiragadja őt sátrából, amelyben bizakodott,

és elküldi az iszonyat királyához.

¹⁵Olyan sátorban lakik, amely már nincs is,

és ként szórnak lakóhelye fölé.

¹⁶Alul elszáradnak a gyökerei,

felül pedig eltapossák termését.

¹⁷Elvész emléke a föld színéről,

nem említik nevét az utcákon;

¹⁸a világosságból a sötétségbe taszítják,

és elüldözik a föld kerekségéről.

¹⁹Nem marad népe közt sem fia, sem sarja,

és szállásán nincsenek hátrahagyottak.

²⁰Ítélete napjától megrémülnek a nyugatiak,

s iszonyat szállja meg a kelet lakóit.

²¹Így járnak a bűnösök hajlékai,

s ilyen a lakóhelye annak, aki Istennel nem törődik.”