Bildád második beszéde: 18,1-21
Bildád védi igazát
1És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:
2»Mikor értek a szóbeszéd végére?
Előbb térjetek észre, s úgy beszéljünk!
3Miért tartsanak minket állatoknak,
és miért legyünk tisztátalanok a szemetekben?
4Te marcangolod magadat dühödben;
kedvedért talán néptelenné váljék a föld,
s a sziklák elmozduljanak helyükből?
A gonosz ember sorsa
5Nemde kialszik a gonosznak világossága,
és nem fénylik tüzének lángja.
6Sátrában a fény elsötétül,
s elalszik a mécses felette.
7Erőteljes lépései elernyednek,
és fondorlata földre teríti;
8hálóba akad lábával,
verem fonadéka fölött járkál;
9lábát csapda fogja
és hurok szorítja;
10tőr van elrejtve számára a földön,
és kelepce vár rá az ösvényen;
11mindenfelől rémség ijeszti
és fonja be lábát.
12Erejét éhség fogyasztja,
és bordáit koplalás emészti.
13Elsorvasztja bőre szépségét
s elemészti tagjait a halál elsőszülöttje;
14kiragadja őt sátrából, amelyben bizakodott,
és elküldi az iszonyat királyához.
15Olyan sátorban lakik, amely már nincs is,
és ként szórnak lakóhelye fölé.
16Alul elszáradnak a gyökerei,
felül pedig eltapossák termését.
17Elvész emléke a föld színéről,
nem említik nevét az utcákon;
18a világosságból a sötétségbe taszítják,
és elüldözik a föld kerekségéről.
19Nem marad népe közt sem fia, sem sarja,
és szállásán nincsenek hátrahagyottak.
20Ítélete napjától megrémülnek a nyugatiak,
s iszonyat szállja meg a kelet lakóit.
21Így járnak a bűnösök hajlékai,
s ilyen a lakóhelye annak, aki Istennel nem törődik.«