Az Úr türelme

¹Halljátok ezt, Jákob háza,

Az Úr türelme

akik Izrael nevét viselitek,

Az Úr türelme

és Júda bensejéből származtok;

Az Úr türelme

akik az Úr nevére esküsztök,

Az Úr türelme

és Izrael Istenét emlegetitek,

Az Úr türelme

de nem hűségben és nem igazságban!

²Bizony, a szent városról kapták nevüket,

és Izrael Istenére támaszkodnak:

Seregek Ura az ő neve.

³A korábbi dolgokat régóta hirdettem,

számból jöttek ki, és tudattam azokat;

egy szempillantás alatt megtettem, és bekövetkeztek.

⁴Mert tudtam, hogy megátalkodott vagy,

vasinakból van a nyakad,

és a homlokod ércből,

⁵ezért hirdettem neked régóta,

mielőtt bekövetkezett, tudattam veled,

hogy ne mondhasd: „Bálványom tette ezeket,

faragott és öntött szobrom parancsolta meg.”

⁶Amit hallottál, lásd mindazt!

És ti nem hirdetitek?

Mostantól fogva új dolgokat tudatok veled,

és elrejtett dolgokat, melyeket nem ismersz.

⁷Most teremtettem őket, nem régen,

és a napjuk előtt nem hallottál róluk,

hogy ne mondhasd: „Íme, ismertem őket.”

⁸Nem is hallottad, nem is ismerted,

füled sem nyílt meg előbb;

mert tudom, hogy nagyon hűtlen vagy,

és lázadónak hívnak az anyaméhtől fogva.

⁹Nevemért türtőztetem haragomat,

és dicsőségemért megfékezem irántad,

hogy ne pusztítsalak el.

¹⁰Íme, kiégettelek, de nem mint ezüstöt,

megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.

¹¹Önmagamért, magamért cselekszem,

mert hogyan engedhetném, hogy gyalázzanak?

És dicsőségemet másnak nem adom!

Kürosz, Isten küldötte

¹²Hallgass rám, Jákob,

Kürosz, Isten küldötte

¹²és Izrael, akit elhívtam!

Kürosz, Isten küldötte

Én magam, én vagyok az első,

Kürosz, Isten küldötte

és én vagyok az utolsó is.

¹³Igen, az én kezem alapozta meg a földet,

és jobbom terjesztette ki az eget;

ha szólítom őket, előállnak együtt.

¹⁴Gyűljetek össze mindnyájan, és halljátok!

Ki hirdette közülük ezeket?

Akit az Úr szeret, végrehajtja akaratát Babilonon,

és karja a káldeaiakon.

¹⁵Én, én szóltam, és hívtam el őt,

elhoztam őt, és sikerrel jár útján.

¹⁶Jöjjetek közel hozzám, halljátok ezt!

Nem szóltam a rejtekben kezdettől fogva,

attól az időtől, hogy ez történik, én ott vagyok.

Most pedig az Úristen küldött el engem, és az ő lelke.

Isten vezetni s áldani akar

¹⁷Így szól az Úr, a te megváltód,

Isten vezetni s áldani akar

Izrael Szentje:

Isten vezetni s áldani akar

Én vagyok az Úr, a te Istened,

Isten vezetni s áldani akar

aki tanítalak téged, hogy hasznodra váljék,

Isten vezetni s áldani akar

aki vezetlek az úton, amelyen járnod kell.

¹⁸Ha figyeltél volna parancsaimra,

olyan volna békességed, mint a folyam,

és igazságod, mint a tenger hullámai;

¹⁹ivadékod annyi volna, mint a föveny,

és méhed sarja annyi, mint homokszemei;

nem veszne ki és nem tűnne el

neve színem elől.

Isten hazahívja népét

²⁰Menjetek ki Babilonból,

Isten hazahívja népét

meneküljetek a káldeaiak közül!

Isten hazahívja népét

Örvendező szóval hirdessétek, adjátok tudtul ezt,

Isten hazahívja népét

vigyétek hírül a föld végéig!

Isten hazahívja népét

Mondjátok: „Megváltotta az Úr szolgáját, Jákobot!”

²¹Nem szomjaztak, amikor a pusztában vezette őket,

kősziklából fakasztott vizet nekik;

meghasította a kősziklát, és folytak a vizek.

²²Nincs békességük az istenteleneknek

– mondja az Úr.