Szamaria pusztulása

¹Jaj a büszke koszorúnak,
melyet Efraim részegei viselnek,
és pompás ékessége hervadó virágának;
akik a termékeny völgy övezte csúcson
bortól tántorognak!

²Íme, az Úr erőse, hatalmasa,
mint jeges zápor, pusztító vihar,
mint hatalmas, ömlő vizek áradata,
a földre dönt erős kézzel.

³Lábbal tiporják majd
Efraim részegeinek büszke koszorúját;

A város ostroma és megmentése

⁴és úgy jár pompás ékességének
hervadó virága
a termékeny völgy övezte csúcson,
mint a korai füge a nyári érés előtt:
ha meglátja valaki,
még tenyerén van, s máris lenyeli.

A szent maradék

⁵Azon a napon a Seregek Ura
ékes koszorúja és pompás koronája lesz
népe maradékának;

⁶igazság lelke azoknak,
akik igazságot szolgáltatnak,
és erő azoknak,
akik a harcot a kapunál visszaszorítják.

Jeruzsálem hűtlen papjai és prófétái

⁷De ezek is a bortól tántorognak,
és az italtól támolyognak;
pap és próféta tántorog az italtól,
megzavarodnak a bortól,
támolyognak az italtól,
tántorognak látomás közben,
dülöngélnek ítélethozatal közben.

⁸Mert minden asztal úgy tele van hányadékkal és szennyel,
hogy semmi hely sem marad.

⁹Kit akar ez tudásra tanítani?
Kivel akarja megértetni a kijelentést?
Tejtől elválasztott csecsemőkkel,
akiket épp most vettek le anyjuk kebléről.

¹⁰Csak parancs parancsra, parancs parancsra,
szabály szabályra, szabály szabályra,
egy kicsi itt, egy kicsi ott.

¹¹Dadogó ajkkal és idegen nyelven
beszélt ehhez a néphez az,

¹²aki ezt mondta nekik: »Ez a nyugalom,
csak hagyjátok a fáradtat nyugodni!
Ez a megnyugvás!«
De nem akarták meghallani.

¹³Ezért ez számukra az Úr szava:
»Parancs parancsra, parancs parancsra,
szabály szabályra, szabály szabályra,
egy kicsi itt, egy kicsi ott«,
hogy jártukban hanyatt essenek,
és összetörjék magukat,
hálóba akadjanak és fogságba kerüljenek.

¹⁴Ezért halljátok az Úr szavát,
ti elbizakodottak,
akik uralkodtok ezen a népen,
mely Jeruzsálemben van!

Az elvakultak ellen

¹⁵Mert azt mondjátok:
»Szövetségre léptünk a halállal,
és az alvilággal kötöttünk szerződést;
ha eljön a suhogó ostor, nem ér el minket,
mert a hazugságot tettük menedékünkké,
és a hamisságban rejtőztünk el.«

A vakmerők büntetése

¹⁶Ezért így szól az Úristen:
»Íme, leteszek alapul egy követ Sionon,
kipróbált követ,
értékes szegletkövet, szilárd alapot;
aki hisz, nem menekül el.

¹⁷A jogot teszem mérőzsinórrá,
és az igazságot mérőónná;
jégeső söpri el a hazugság menedékét,
és a rejtekhelyet vizek árasztják el.

¹⁸Megsemmisül szövetségtek a halállal,
és szerződéstek az alvilággal nem marad fenn;
ha eljön a suhogó ostor, összezúz titeket.

¹⁹Ahányszor csak eljön, elér titeket;
mert minden reggel lesújt, nappal és éjjel is,
és csak rémület lesz megérteni a kijelentést.«

²⁰Mert rövid lesz az ágy, hogy kinyújtózzanak,
és a takaró keskeny, hogy beburkolózzanak.

²¹Mert mint a Peraszim hegyén, felkel az Úr,
mint Gibeon völgyében, haragra gerjed,
hogy végbevigye tettét – szokatlan lesz tette;
hogy végrehajtsa művét – különös lesz műve.

Izrael békéje és boldogsága

²²Most tehát ne bízzátok el magatokat,
nehogy még szorosabbak legyenek bilincseitek!
Mert elhatározott megsemmisítést hallottam
az Úrtól, a Seregek Istenétől
az egész föld számára.

Példabeszéd a földművesről

²³Fogjátok fel fületekkel
és halljátok meg hangomat,
figyeljetek és hallgassatok beszédemre!

²⁴Vajon egész nap szánt a szántóvető, hogy vessen?
Mindig hasogatja és barázdálja földjét?

²⁵Nemde, ha elegyengette felszínét,
elhinti a kaprot, és köményt szór;
ültet búzát, kölest meg árpát a kijelölt helyre,
és tönkölyt a szélére?

²⁶Mert így nevelte rendre,
így tanította őt Istene.

²⁷Mert nem cséplőszánnal csépelik a kaprot,
és a kocsi kereke nem forog a kömény felett,
hanem vesszővel verik ki a kaprot,
és a köményt bottal.

²⁸Talán összezúzzák a kenyérgabonát?
Bizony, nem csépeli azt örökké a cséplő,
és nem morzsolja a kocsi kereke,
s lovaival sem zúzza össze.

Büntető ítélet Asszíria ellen

²⁹Ez is a Seregek Urától származik,
csodásan hajtotta végre tervét,
megmutatta nagy bölcsességét.