Jeruzsálem, a messiási ország középpontja

¹Az ige, melyet látomásban kapott Izajás, Ámosz fia, Júdáról és Jeruzsálemről.

²Ez történik majd az utolsó napokban:
szilárdan áll az Úr házának hegye
a hegyek tetején,
kiemelkedik a halmok közül;
és özönlenek hozzá mind a nemzetek.

³Odamegy számos nép, és így szólnak:
»Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére,
Jákob Istenének házához!
Hadd tanítson minket útjaira,
hogy az ő ösvényein járjunk!«
Mert Sionról jön a tanítás,
és az Úr igéje Jeruzsálemből.

⁴Ítéletet tart majd a nemzetek között,
és megfenyít számos népet;
ők pedig kardjaikat ekevasakká kovácsolják,
és lándzsáikat szőlőmetsző késekké.
Nemzet nemzet ellen kardot nem emel,
és nem tanulnak többé hadviselést.

⁵Jákob háza, jöjjetek,
járjunk az Úr világosságában!

Az Úr napja

⁶Valóban eltaszítottad népedet, Jákob házát,
mert tele van keleti jövendőmondókkal,
jósokkal, mint a filiszteusok,
és idegeneknek nyújt kezet.

⁷Tele van országa ezüsttel, arannyal,
és kincseinek se szeri, se száma;

⁸tele van országa lovakkal,
és nincsen száma szekereinek;
tele van országa bálványokkal:
kezük művei előtt borulnak le,
az előtt, amit ujjaik alkottak.

⁹Meghajlik az ember,
és megalázza magát a férfi:
ne bocsáss meg nekik!

¹⁰Menj a kősziklák közé,
rejtőzz el a porban
az Úr félelmetes színe elől
és fenségének dicsősége elől!

¹¹Az ember gőgös szeme majd megalázkodik,
és megtörik a férfiak büszkesége;
egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon.

¹²Mert felvirrad a Seregek Urának napja
minden kevélyre és büszkére,
minden felfuvalkodottra, hogy megalázza;

¹³Libanonnak minden magas, sudár cédrusára
és Básán minden tölgyére,

¹⁴minden magas hegyre
és minden kiemelkedő dombra,

¹⁵minden magas toronyra
és minden megerősített falra,

¹⁶Tarzis minden hajójára
és minden szép bárkára.

¹⁷Meghajlik az emberi gőg,
és megalázkodik a férfiak büszkesége;
egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon,

¹⁸s a bálványok teljesen megsemmisülnek.

¹⁹Bemenekülnek majd a kősziklák barlangjaiba,
s a szirtek üregeibe
az Úr félelmetes színe elől
és fenségének dicsősége elől,
amikor felkel, hogy megrémítse a földet.

Az Úr napja

²⁰Azon a napon odaveti majd az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüstszobrait és aranybálványait, amelyeket magának készített, hogy leboruljon előttük.

²¹Bemenekül a kősziklák hasadékaiba s a szirtek üregeibe az Úr félelmetes színe elől és fenségének dicsősége elől, amikor felkel, hogy megrémítse a földet.

²²Hagyjátok tehát az embert, mert neki csak lehelet van az orrában. Hiszen mire lehet becsülni?

²³

Jeruzsálem, a messiási ország középpontja

²⁴Ez történik majd az utolsó napokban: szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek tetején, kiemelkedik a halmok közül; és özönlenek hozzá mind a nemzetek.

²⁵Odamegy számos nép, és így szólnak: »Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához! Hadd tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk!« Mert Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből.

²⁶Ítéletet tart majd a nemzetek között, és megfenyít számos népet; ők pedig kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat szőlőmetsző késekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és nem tanulnak többé hadviselést.

²⁷Jákob háza, jöjjetek, járjunk az Úr világosságában!

²⁸Az Úr napja Valóban eltaszítottad népedet, Jákob házát, mert tele van keleti jövendőmondókkal, jósokkal, mint a filiszteusok, és idegeneknek nyújt kezet.

²⁹Tele van országa ezüsttel, arannyal, és kincseinek se szeri, se száma;

³⁰tele van országa lovakkal, és nincsen száma szekereinek; tele van országa bálványokkal: kezük művei előtt borulnak le, az előtt, amit ujjaik alkottak.

³¹Meghajlik az ember, és megalázza magát a férfi: ne bocsáss meg nekik!

³²Menj a kősziklák közé, rejtőzz el a porban az Úr félelmetes színe elől és fenségének dicsősége elől!

³³Az ember gőgös szeme majd megalázkodik, és megtörik a férfiak büszkesége; egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon.

³⁴Mert felvirrad a Seregek Urának napja minden kevélyre és büszkére, minden felfuvalkodottra, hogy megalázza;

³⁵Libanonnak minden magas, sudár cédrusára és Básán minden tölgyére,

³⁶minden magas hegyre és minden kiemelkedő dombra,

³⁷minden magas toronyra és minden megerősített falra,

³⁸Tarzis minden hajójára és minden szép bárkára.

³⁹Meghajlik az emberi gőg, és megalázkodik a férfiak büszkesége; egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon,

⁴⁰s a bálványok teljesen megsemmisülnek.

⁴¹Bemenekülnek majd a kősziklák barlangjaiba, s a szirtek üregeibe az Úr félelmetes színe elől és fenségének dicsősége elől, amikor felkel, hogy megrémítse a földet.

⁴²Azon a napon odaveti majd az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüstszobrait és aranybálványait, amelyeket magának készített, hogy leboruljon előttük.

⁴³Bemenekül a kősziklák hasadékaiba s a szirtek üregeibe az Úr félelmetes színe elől és fenségének dicsősége elől, amikor felkel, hogy megrémítse a földet.

⁴⁴Hagyjátok tehát az embert, mert neki csak lehelet van az orrában. Hiszen mire lehet becsülni?