ÍTÉLET A NÉPEK FELETT: 13,1-23,18

Ítélet Babilon felett: 13,1-14,23

Babilon pusztulása

¹Kijelentés Babilon ellen, melyet Izajás, Ámosz fia látott.

²Kopár hegyen emeljetek zászlót,
kiáltsatok emelt hanggal, intsetek kezetekkel,
hadd vonuljanak be a fejedelmek Babilon kapuin!

³Én adtam parancsot megszenteltjeimnek,
és hívtam hőseimet haragomban,
akik ujjonganak fenségemnek.

⁴Lárma hangzik a hegyeken, mint sok népé;
királyságok zúgása hangzik, összegyűlt nemzeteké.
A Seregek Ura szemügyre veszi a hadsereget.

⁵Jönnek messze földről, az égnek széléről,
az Úr és haragjának eszközei,
hogy elpusztítsák az egész földet.

⁶Jajgassatok, mert közel van az Úr napja,
mint a pusztulás, érkezik a Mindenhatótól!

⁷Ezért minden kéz lehanyatlik,
és minden emberi szív elcsügged.

⁸Megrémülnek, görcs és fájdalom fogja el őket,
mint szülő asszony, vajúdnak;
egyik a másikra bámul:
lángoló arc az ő arcuk.

⁹Íme, az Úr napja jön könyörtelenül,
mint bosszúság és izzó harag,
hogy pusztasággá tegye a földet,
és vétkeseit kipusztítsa róla.

¹⁰Az ég csillagai és csillagképei
nem ragyogtatják világosságukat;
elsötétül a nap, amikor felkel,
és a hold nem sugározza fényét.

¹¹Megbüntetem a földkerekséget gonoszságáért,
és az istenteleneket bűneikért;
megszüntetem a kevélyek gőgjét,
és az erőszakosok büszkeségét megalázom.

¹²Ritkábbá teszem a férfit a színaranynál,
és az embert Ofír aranyánál.

¹³Ezért megrendítem az eget,
és kimozdul helyéből a föld
a Seregek Urának bosszúsága miatt
izzó haragjának napján.

¹⁴Akkor majd, mint űzött gazella
és mint a nyáj, melyet senki sem gyűjt össze,
mindenki a saját népe felé fordul,
és mindenki a maga földjére menekül.

¹⁵Mindenkit leszúrnak, akit megtalálnak,
és kard által esik el mindenki, akit elfognak.

¹⁶Gyermekeiket szemük láttára zúzzák szét,
kirabolják házaikat,
és asszonyaikat meggyalázzák.

¹⁷Íme, én felkeltem ellenük a médeket,
akik ezüsttel nem törődnek, sem aranyat nem kívánnak;

¹⁸de íjaik gyermekeket terítenek le,
nem irgalmaznak a méh gyümölcsének,
a fiakon nem könyörül szemük.

¹⁹Úgy jár majd Babilon, a királyságok dísze,
a káldeaiak büszke ékessége,
ahogy felforgatta Isten Szodomát és Gomorrát.

²⁰Nem laknak ott többé soha,
és lakatlan lesz nemzedékről nemzedékre;
nem üt sátrat ott az arab,
és pásztorok nem deleltetnek.

²¹Pusztai vadak tanyáznak ott,
a házaik megtelnek baglyokkal;
struccmadarak laknak majd ott,
és démonok kísértenek.

²²Hiénák üvöltenek kastélyaiban,
és sakálok a kényelmes palotákban.
Hamarosan elérkezik az ideje,
és az ítélet napjai nem késlekednek.