¹Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, az együttérzés és a könyörület,

²tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértők vagytok, ugyanazon szeretet van bennetek, és együttérezve ugyanarra törekedtek.

³Ne tegyetek semmit versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem mindenki alázatosan tekintse a másikat maga fölött állónak.

⁴Egyiktek se tartsa csak a maga érdekét szem előtt, hanem a másokét is.

⁵Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt,

⁶aki, bár Isten alakjában létezett,
nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak,
amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell,

⁷hanem kiüresítette önmagát,
szolgai alakot vett fel,
és hasonló lett az emberekhez,
külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember.

⁸Megalázta magát, engedelmes lett a halálig,
mégpedig a kereszthalálig.

⁹Ezért Isten felmagasztalta őt,
és olyan nevet adott neki,
amely minden más név fölött van,

¹⁰hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd
az égben, a földön és az alvilágban,

¹¹és minden nyelv vallja,
hogy »Jézus Krisztus az Úr!«
az Atyaisten dicsőségére.

¹²Így tehát, kedveseim, amint mindig is engedelmesek voltatok, munkáljátok üdvösségeteket félelemmel és rettegéssel, nemcsak úgy, ahogy jelenlétemben tettétek, hanem még sokkal inkább most, a távollétemben.

¹³Mert Isten az, aki bennetek az akarást és a véghezvitelt egyaránt műveli jóakarata szerint.

¹⁴Tegyetek meg mindent zúgolódás és habozás nélkül,

¹⁵hogy kifogástalanok és tiszták, Isten feddhetetlen fiai legyetek a gonosz és romlott nemzedék között, akik között ragyogtok, mint csillagok a mindenségben.

¹⁶Ragaszkodjatok az élet igéjéhez, hogy meglegyen a dicsőségem Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam eredménytelenül.

¹⁷Sőt, ha italáldozatul véremet kiontják is a ti hitetek istentiszteleti áldozatára, örülök és együtt örvendezem mindnyájatokkal.

¹⁸Hasonlóképpen ti is örüljetek, és velem együtt örvendezzetek.

¹⁹Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan hozzátok küldhetem, hogy én is megnyugodjam, ha értesülök dolgaitokról.

²⁰Senkim sincs ugyanis, aki lélekben annyira hozzám hasonló volna és olyan őszintén szívén viselné ügyeteket.

²¹Hiszen mindenki a maga dolgával törődik, és nem Jézus Krisztuséval.

²²Megbízhatóságát ismeritek, hiszen mint a gyermek apjának, úgy végezte velem a szolgálatot az evangéliumért.

²³Remélem tehát, hogy elküldhetem őt, mihelyt látom, hogy merre fordulnak ügyeim.

²⁴Sőt, bízom az Úrban, hogy magam is hamarosan el tudok menni.

²⁵Szükségesnek tartottam, hogy Epafroditosz testvért, társamat a munkában és a küzdelemben, aki mint a ti küldöttetek, szükségemben szolgálatomra volt, hozzátok küldjem,

²⁶mert kívánkozott mindnyájatok után, és bánkódott azon, hogy hírét hallottátok betegségének.

²⁷Bizony, halálosan beteg volt, Isten azonban megkönyörült rajta, de nemcsak rajta, hanem rajtam is, nehogy bánatra bánat érjen.

²⁸Annál gyorsabban küldtem tehát őt, hogy újból örüljetek, ha viszontlátjátok, és ne bánkódjam én sem.

²⁹Fogadjátok tehát őt az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyen férfiakat!

³⁰Hiszen ő Krisztus ügye miatt került közel a halálhoz, s kockára tette életét, hogy pótolja az irányomban végzett szolgálatban azt, amit ti nem teljesíthettetek.