A pusztulás

¹Te pedig, emberfia, fogj egy éles kardot, használd, mint borbély-beretvát, és húzd végig fejeden és szakálladon; aztán fogj egy mérleget, és oszd el a hajat.

²Egy harmadrészt égess el tűzben a város közepén, miután az ostrom napjai beteltek; egy harmadrészt végy és hányj kardélre a város körül; egy másik harmadrészt pedig szórj a szélbe, én pedig kardot rántok utánuk.

³Egy keveset pedig végy el belőle és kösd a palástod szegélyébe.

⁴De még ezekből is végy el és vesd őket a tűzbe és égesd el őket a tűzön, mert tűz megy ki onnan Izrael egész házára.

A jelképes cselekedetek értelme

⁵Így szól az Úr Isten: Ez Jeruzsálem; a nemzetek közepébe helyeztem, és köréje az országokat.

⁶De ő megvetette törvényeimet, úgyhogy gonoszabb volt a nemzeteknél; és jobban megvetette parancsaimat, mint a körülötte fekvő országok; mert törvényeimet semmibe sem vették és nem jártak parancsaim szerint.

⁷Ezért így szól az Úr Isten: Mivel túltettetek a körülöttetek lakó nemzeteken és parancsaim szerint nem jártatok, törvényeim szerint nem cselekedtetek, de még a körülöttetek lakó nemzetek törvényei szerint sem cselekedtetek,

⁸azért így szól az Úr Isten: Íme, én felkelek ellened és én magam tartok benned ítéletet a nemzetek szemeláttára.

⁹Minden utálatosságod miatt olyat cselekszem veled, amit még nem tettem, s amihez hasonlót többé nem teszek.

¹⁰Ezért az atyák majd megeszik benned fiaikat, s a fiúk megeszik atyáikat. Ítéletet tartok fölötted, és szétszórom összes maradékaidat a szél minden irányába.

¹¹Ezért így szól az Úr Isten: Életemre mondom! Mivel te megfertőzted szentélyemet minden törvényszegéseddel és minden utálatosságoddal, én is összetörlek téged; szemem nem irgalmaz, sem nem kegyelmezek.

¹²Harmadrészed dögvészben hal meg és éhségtől vész el tebenned, harmadrészed kard által hull el körülötted, harmadrészedet pedig szétszórom a szél minden irányában, és kardot rántok rájuk.

¹³Kitöltöm haragomat és lecsillapítom rajtuk bosszúmat, és megvigasztalódom; s amikor majd kitöltöm rajtuk bosszúmat, megtudják, hogy féltékenységemben én, az Úr beszéltem.

¹⁴Pusztasággá teszlek, gyalázattá a körülötted lakó nemzetek előtt, minden arra menő szemeláttára.

¹⁵Gyalázattá és átok tárgyává leszel, példabeszéddé és megdöbbenéssé a körülötted lakó nemzetek között, amikor majd végrehajtom rajtad az ítéletet haraggal, bosszúval és haragos dorgálással –

¹⁶én, az Úr szóltam. – Amikor majd rájuk bocsátom az éhségnek gonosz és halálos nyilait, amelyeket azért bocsátok rátok, hogy megsemmisítselek titeket és éhséget halmozzak rátok, és összetörjem köztetek a kenyér botját.

¹⁷Éhséget és dühös vadállatokat küldök rátok, hogy teljesen kiirtsalak benneteket. Döghalál és vér gázol majd át rajtad, és kardot bocsátok rád! Én, az Úr szóltam!«