Büntető beszéd Edom ellen
1Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
2»Emberfia, fordítsd arcodat Szeír hegysége ellen, jövendölj ellene és mondd neki:
3Így szól az Úr Isten:
Íme, ellened fordulok, Szeír hegysége;
kinyújtom ellened kezemet,
és kietlen pusztasággá teszlek.
4Városaidat romba döntöm,
és te pusztasággá leszel;
akkor megtudod majd, hogy én vagyok az Úr!
5Mivel örökös ellenség voltál, és Izrael fiait kard hatalmába adtad szorongatásuk idején, végső bűnhődésük idejében,
6azért életemre mondom, én, az Úr Isten: Átadlak a vérontásnak, s a vér üldöz majd téged; mivel önvéredet gyűlölted, a vér üldöz majd téged.
7Szeír hegyét kietlen pusztasággá teszem, és elvesztem róla a járó-kelőt.
8A hegyeit betöltöm megöltjeivel; halmaidon, völgyeidben és folyóid mellett kard által elesettek fognak heverni.
9Örökös pusztasággá teszlek, és városaidban nem laknak többé; akkor megtudjátok majd, hogy én, az Úr vagyok az Isten!
10Mivel így szóltál: ‘A két nemzet és a két ország az enyém lesz, és birtokomba veszem őket!’ – holott az Úr volt ott –,
11azért életemre mondom, én, az Úr Isten: Haragod és irigységed szerint cselekszem majd, amint te is cselekedtél, mert gyűlölted őket; és kinyilatkoztatom magamat közöttük, amikor majd megítéllek.
12Akkor megtudod majd, hogy én, az Úr, meghallottam minden gyalázó szavadat, amelyet Izrael hegyeiről mondtál, amikor így szóltál: ‘Pusztulás jött rájuk! A mieink lettek, hogy felfaljuk őket!’
13Ellenem támadtatok szátokkal, és gyalázkodó szavakkal illettetek engem; én meghallottam!
14Így szól az Úr Isten: Pusztasággá teszlek az egész föld örömére!
15Amint te örvendeztél Izrael házának örökségén, mivel az elpusztult, úgy cselekszem majd veled is; sivataggá leszel, Szeír hegye, meg te is, egész Edom, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!