Példázat a fáraóról, a pompás fáról

¹Történt pedig a tizenegyedik esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap elsején, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

²„Emberfia, mondd a fáraónak, Egyiptom királyának és az ő népének:

Kihez vagy te hasonló nagyságodban?

³Íme, a fenyő, olyan, mint a Libanon cédrusa;

szép ágú, dús lombozatú,

magas növésű;

a sűrű lombozatú ágak között

magasra emelkedik koronája.

⁴Vizek növelték naggyá,

árvíz tette magassá,

folyói folyták körül gyökereit,

és patakjait a vidék minden fájához küldte.

⁵Ezért magassága túltett

a környék minden fáján;

gallyai megsokasodtak,

ágai magasra nyúltak a bőséges víztől.

⁶Amikor pedig kiterjesztette árnyékát,

ágai közt fészket raktak az ég madarai mind;

lombozata alatt ellett az erdő minden vadja,

és árnyékában lakott mindenféle nemzet.

⁷Igen szép volt nagyságában, kiterjesztett ágaival,

mert gyökere bőséges víz mellett volt.

⁸Még Isten paradicsomában sem voltak

a cédrusok nála magasabbak;

a ciprusok sem érték el csúcsát,

s a platánoknak sem voltak olyan lombjaik, mint neki;

Isten paradicsomának

⁸egy fája sem volt hozzá és szépségéhez hasonló.

⁹Mert széppé tettem őt,

sok és sűrű lombozatával;

és irigykedtek rá mindazon gyönyörűséges fák,

melyek Isten paradicsomában voltak.

¹⁰Ezért így szól az Úr Isten: Mivel igen magasra nőtt és felemelte zöldellő, sűrű koronáját, és szíve felfuvalkodott magassága miatt:

¹¹a nemzetek legerősebbjének kezébe adtam, aki elbánik majd vele; istentelensége miatt elvetettem őt.

¹²Kivágják majd az idegenek, a nemzetek legkegyetlenebbjei; a hegyekre dobják, és ágai széthullanak minden völgybe, gallyai összetörnek a föld minden szikláján; árnyékából elmenekül a földnek minden népe és elhagyja őt.

¹³A ledőlt fára telepszik

az ég minden madara,

és ágai között időzik

a környék minden vadja.

¹⁴Ezért fel ne fuvalkodjék

magassága miatt egy fa sem,

mely a víz mentén áll,

ne törjön a magasba

az árnyékos és lombos ágak között,

és ne is büszkélkedjék magasságában

egy fa sem, melyet a vizek öntöznek;

mert mindmegannyit a halálra szántam,

a föld legmélyére, az emberek fiai közé,

azok közé, akik leszállnak a sírgödörbe.

¹⁵Így szól az Úr Isten: Azon a napon, amelyen az alvilágra szállt, előhoztam a gyászt és ráborítottam a vizekre; megállítottam folyamait és visszatartottam a nagy vizeket; gyászolt miatta a Libanon, és megremegett a mező minden fája.

¹⁶Amint ledőlt, robajával remegésbe hoztam a nemzeteket, mikor levittem őt az alvilágba azokhoz, akik leszálltak a sírgödörbe; és megvigasztalódott a föld legmélyén a gyönyörűség minden fája, a legszebbek és legkiválóbbak a Libanonról, mindazok, amelyeket vizek öntöztek.

¹⁷Mert ezek is leszálltak vele együtt az alvilágba azokhoz, akiket karddal öltek meg; minden segítője az ő árnyékában pihen a nemzetek között.

¹⁸Kihez vagy te hasonló, te kiváló és magas fa a gyönyörűség fái között? Íme, leviszlek a gyönyörűség fáival a föld legmélyére; a körülmetéletlenek között pihensz majd azokkal együtt, akiket a kard ölt meg! Ez a fáraó és egész sokasága!” – mondja az Úr Isten.