Tírusz ellen

¹Történt pedig a tizenegyedik esztendőben, a hónap elsején, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

²„Emberfia, mivel Tírusz így beszélt Jeruzsálemről:

»Haha! Össze van törve a népek kapuja!

Felém fordult! Én el fogok telni!

Ő pedig elpusztult!«

³Azért így szól az Úr Isten:

Íme, én ellened fordulok, Tírusz,

és számos nemzetet vonultatok fel ellened,

miként a tenger magasba emeli hullámait.

⁴Széthányják Tírusz falait

és lerombolják tornyait;

még törmelékét is elsöpröm róla,

és kopár sziklává teszem.

⁵Hálószárító hellyé lesz

a tenger közepette,

mert én szóltam – mondja az Úr Isten –,

s a nemzetek zsákmányává lesz.

⁶Leányait is, akik a szárazföldön vannak,

karddal pusztítják majd el,

és megtudják, hogy én vagyok az Úr!

⁷Mert így szól az Úr Isten:

Íme, én Tírusz ellen vezetem

Nebukadnezárt, Babilon királyát,

észak felől – a királyok királyát –

lovakkal, szekerekkel és lovasokkal,

hadsereggel és nagyszámú hadinéppel.

⁸Leányaidat, akik a szárazföldön vannak,

karddal öli meg,

téged pedig sánccal vesz körül;

töltést hány körös-körül,

és pajzsot emel ellened.

⁹Védőműveket és faltörő kosokat

irányít falaid ellen,

és tornyaidat ledönti hadigépeivel.

¹⁰Lovainak nagy száma miatt

¹⁰ellep téged azok pora;

lovasainak, kerekeinek és szekereinek dübörgésétől

megrendülnek falaid,

amikor bevonul majd kapuidon,

mint egy elpusztított város bejáratán.

¹¹Lovainak patáival

összetapossa minden utcádat;

népedet kardélre hányja,

és büszke oszlopaid a földre hullanak.

¹²Elzsákmányolják kincseidet,

elrabolják áruidat,

lerontják falaidat,

és nagyszerű házaidat feldúlják;

köveidet, fáidat és törmelékedet

a vízbe vetik.

¹³Akkor elhallgattatom a te sok énekedet,

és citeráid zengése nem hangzik fel többé.

¹⁴Kopár sziklává teszlek;

hálószárító hellyé leszel,

és nem épülsz fel többé,

mert én szóltam! – mondja az Úr Isten.

¹⁵Így szól az Úr Isten Tíruszhoz: Vajon nem remegnek-e meg a szigetek összeomlásod robajától és haldoklóid hörgésétől, amikor legyilkolják majd őket körödben?

¹⁶Leszállnak trónjukról a tenger fejedelmei mindannyian; leteszik palástjukat, levetik tarka ruháikat és rémületbe öltöznek; a földre ülnek és megrendülve álmélkodnak hirtelen bukásodon.

¹⁷Gyászénekbe kezdenek fölötted, és így szólnak hozzád:

»Miként vesztél el, ó tenger lakója,

te hírneves város,

mely hatalmas voltál a tengeren lakóid miatt,

akiktől mindenki remegett!

¹⁸Csodálkoznak most a hajók

rémületed napján,

megremegnek a tenger szigetei,

mert senki sem megy ki belőled!«

¹⁹Mert így szól az Úr Isten: Amikor majd elpusztult várossá teszlek, mint azok a városok, amelyekben már nem laknak, és rád bocsátom a mélységet, elborítanak a nagy vizek:

²⁰letaszítlak téged azok közé, akik leszállnak a sírgödörbe a hajdankor népéhez, és a föld legmélyére helyezlek, mint az ősrégi romokat – azok közé, akik leszállnak a sírgödörbe, hogy ne lakjanak többé benned. Amikor dicsőséget adok az élők földjére,

²¹semmivé teszlek, s te nem leszel többé; ha keresnek, nem találnak meg soha többé” – mondja az Úr Isten!