Artaxerxész tettei; Mardókeus méltósága

¹Artaxerxész király pedig adót vetett ki a szárazföldre és a tenger szigeteire.

²Az ő ereje és hatalma és az a méltóság és kitüntetés, amellyel felmagasztalta Mardókeust, meg van írva a méd és a perzsa királyok évkönyveiben,

Mardókeus álmának magyarázata

³és az is, miként lett a zsidó származású Mardókeus Artaxerxész után a második, és a zsidóknál nagy, testvérei meg népe előtt pedig kedves, mert nemzetének javát kereste, és fajtájának üdve érdekében szólt.

⁴Azt mondta Mardókeus: »Mindent Isten vitt végbe!«

⁵Visszaemlékezett ugyanis az álomra, amelyet látott, amely ugyanezt jelezte, nem is maradt belőle semmi teljesületlenül.

⁶»Az a kis forrás, amely folyóvá nőtt, majd volt a fény és a nap és nagy víz: a forrás és a folyó Eszter, akit a király feleségül vett és királynévá tett.

⁷A két sárkány én vagyok meg Ámán.

⁸Az egybegyűlt nemzetek pedig azok, akik a zsidók nevét ki akarták irtani.

⁹Az én nemzetem, Izrael, azok, akik Istenhez kiáltottak, és az Úr megmentette népét, megóvott minket minden bajtól és nagy jeleket és csodákat művelt, amelyek nem történtek a nemzetek között.

¹⁰Két sorsot rendelt, egyet az Isten népe számára, a másikat pedig a pogányok összessége részére.

¹¹Mindkét sors beteljesedett a meghatározott időben az ítélet napján Isten előtt mindegyik népen.

¹²Az Úr ugyanis megemlékezett népéről és igazságot szolgáltatott örökségének.

¹³Ezért ezek a napok, Ádár hónapban, a tizennegyedik és tizenötödik napja ugyanennek a hónapnak, az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe előtt minden nemzedéken át, Izrael népében.«