LÁTOMÁS A NÉGY ÁLLATRÓL ÉS AZ EMBERFIÁRÓL: 7,1-28

¹Baltazárnak, Babilon királyának első esztendejében Dániel álmot látott, és fejének látomása volt nyugvóhelyén; és az álmot néhány szóban összefoglalva és a lényegét összefoglalva le is írta a következőképpen:

²»Éjszaka látomásomban azt láttam, hogy íme, az ég négy szele háborút támasztott a nagy tengeren,

³és négy nagy vadállat szállt fel a tengerből; mindegyik különbözött a másiktól.

⁴Az első olyan volt, mint a nőstény oroszlán, de sasszárnyai voltak; láttam, hogy kiszaggatták szárnyait, majd felemelték a földről, a lábára állították, mint valami embert, és emberi szívet kapott.

⁵A másik vadállat íme, olyan volt, mint a medve; félig állt, a szájában a fogai között három borda volt, és azt mondták neki: ‘Kelj fel, egyél nagyon sok húst!’

⁶Aztán íme, egy másik vadállatot láttam; olyan volt mint a párduc, de négy madárszárnya volt; fej négy volt ezen a vadállaton, és hatalmat kapott.

⁷Ezután íme, egy negyedik vadállatot láttam az éjszakai látomásban: rettenetes, csodálatos és igen erős volt; nagy vasfogai voltak, falt és rágott, és a maradékot összetaposta a lábával; más volt, mint azok az állatok, amelyeket előtte láttam, és tíz szarva volt.

⁸Figyeltem a szarvakat, és íme, még egy kis szarv támadt köztük; az előbbi szarvak közül hármat kitéptek miatta; és íme, ezen a szarvon az ember szeméhez hasonló szemek voltak, és egy száj, amely nagy dolgokat beszélt.

⁹Néztem,
és egyszer csak trónokat állítottak fel,
s egy Ősöreg leült;
a ruházata fehér volt, mint a hó,
és fején a haj olyan, mint a tiszta gyapjú;
trónja lángoló tűz, kerekei égő tűz.

¹⁰Tüzes és sebes folyó jött ki színe előtt;
ezerszer ezren szolgáltak neki,
és tízezerszer százezren hódoltak neki;
a bíróság leült és a könyveket felnyitották.

¹¹Amint néztem, láttam, hogy az elbeszélt nagy dolgok miatt, amelyeket az a szarv mondott, megölték a vadállatot, a teste elpusztult, és a tűzbe vetették, hogy elégessék.

¹²A többi vadállattól is elvették a hatalmat, és meghatározták, hogy mikortól meddig tartson életük ideje.

¹³Majd azt láttam az éjszakai látomásban,
hogy íme, az ég felhőiben valaki jött,
aki olyan volt, mint az Emberfia,
s amikor az Ősöregig eljutott,
az ő színe elé vitték,

¹⁴és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki,
hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon,
és hatalma örök hatalom legyen,
amely meg nem szűnik,
és országa olyan, amely el nem pusztul.

¹⁵Ekkor a lelkem megrendült; én, Dániel, megremegtem e dolgok miatt, és az, amit a fejem látott, megzavart engem.

¹⁶Odamentem az egyik ottállóhoz, és biztos magyarázatot kértem tőle mindezekre. Ő megmondta és megmagyarázta nekem a dolgok értelmét:

¹⁷‘Ez a négy nagy vadállat négy olyan ország, amely a földön támad;

¹⁸a fölséges Isten szentjei azonban elnyerik majd az országot, és övék lesz az ország örökké, örökkön-örökké.’

¹⁹Aztán meg akartam tudni a valót a negyedik vadállatról, amely nagyon különbözött az összes többitől, és igen rettenetes volt; a fogai és körmei vasból voltak, falt és rágott, és a maradékot a lábával összetaposta;

²⁰a tíz szarvról is, ami fején volt, továbbá arról a másikról, ami kinőtt, és amely előtt három szarv lehullott; arról a szarvról, amelynek szeme volt és nagy dolgokat beszélő szája, és nagyobb volt a többinél.

²¹Láttam ugyanis, hogy íme, az a szarv hadat viselt a szentek ellen és diadalmaskodott rajtuk,

²²míg el nem jött az Ősöreg, és igazságot nem szolgáltatott a Fölséges szentjeinek, és el nem jött az idő, és a szentek birtokukba nem vették az országot.

²³Ő így szólt: ‘A negyedik vadállat egy negyedik ország lesz a földön, amely nagyobb lesz minden országnál; felfalja, összetiporja és összezúzza az egész földet.

²⁴Ennek az országnak a tíz szarva pedig tíz király lesz; őutánuk pedig egy másik támad, amely hatalmasabb lesz az előbbieknél, és három királyt megaláz.

²⁵Sokat beszél a Fölséges ellen, és megtiporja a Magasságbeli szentjeit; azt hiszi, hogy meg tudja változtatni az időket és a törvényeket; s kezébe is adják azokat egy ideig, időkig és egy fél ideig.

²⁶Aztán leül a bíróság, hogy a hatalmát elvegyék, összetiporják és mindörökre megsemmisítsék,

²⁷és az országot, a hatalmat és az ország nagyságát az egész ég alatt átadják a Magasságbeli szentjei népének; az országa örökkévaló ország lesz, és neki szolgál majd és engedelmeskedik minden király.’«

LÁTOMÁS A KOSRÓL ÉS A KECSKEBAKRÓL: 8,1-27

²⁸Itt lett vége a beszédnek. Engem, Dánielt, nagyon megrémítettek gondolataim, és arcom színe elváltozott; de megőriztem ezt a dolgot szívemben.