István beszéde

¹A főpap erre megkérdezte tőle: »Csakugyan így áll a dolog?«

²Ő pedig azt felelte: »Férfiak, testvérek és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, midőn Mezopotámiában tartózkodott, és mielőtt Háránba költözött.

³Így szólt hozzá: ‘Menj ki földedről és rokonságodból, s jöjj arra a földre, amelyet mutatok neked’.^{(Ter 12,1)}

⁴Erre elhagyta a káldeaiak országát, és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után áthozta őt erre a földre, amelyen ti laktok most.

⁵Nem adott ugyan belőle neki talpalatnyi örökséget sem, de megígérte, hogy birtokul adja neki és utódainak őutána, bár nem volt még fia.^{(Ter 12,7)}

⁶Isten ezt mondta neki: ‘Az ő utóda hontalanként fog lakni idegen földön, szolgaságba hajtják és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.

⁷De én – mondja az Úr – megítélem a nemzetet, amelynek szolgái lesznek, azután majd kivonulnak és szolgálni fognak nekem ezen a helyen’.^{(Ter 15,13-14; Kiv 3,12)}

⁸Egyben megkötötte vele a körülmetélés szövetségét. Ábrahámnak így lett a fia Izsák, akit körülmetélt a nyolcadik napon, Izsáké pedig Jákob, Jákobé meg a tizenkét pátriárka.

⁹A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de Isten vele volt,^{(Ter 37,11.28; 39,2)}

¹⁰s kiragadta őt minden viszontagságából. Kegyelmet s bölcsességet adott neki a fáraónak, Egyiptom királyának a színe előtt, úgyhogy az megtette őt kormányzónak Egyiptom fölé és a tulajdon egész háza fölé.^{(Ter 39,21; 41,37-44; Zsolt 105,21)}

¹¹Akkoriban éhínség és nagy nyomorúság sújtotta egész Egyiptomot és Kánaánt, s atyáink nem találtak élelmet.

¹²Mikor azonban Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, elküldte atyáinkat első ízben;

¹³a második alkalommal a testvérei megismerték Józsefet, és a fáraó előtt kitudódott a származása.

¹⁴József erre érte küldött és elhivatta atyját, Jákobot és egész rokonságát, hetvenöt lelket.

¹⁵Jákob tehát lement Egyiptomba, s aztán ő és atyáink meghaltak.

¹⁶Átvitték őket Szíchembe, és eltemették a sírba, amelyet Ábrahám vett meg ezüstpénzen a szichemi Hámor fiaitól.
^{(Ter 23,26-27)}

¹⁷Mikor azonban elközelgett az ígéret ideje, amelyet Isten Ábrahámnak adott, a nép gyarapodott és sokasodott Egyiptomban,

¹⁸amíg másik király nem támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet.

¹⁹Ez álnok módon bánt a népünkkel. Azzal sújtotta atyáinkat, hogy ki kellett tenniük csecsemőiket, hogy életben ne maradjanak.

²⁰Abban az időben született Mózes, akit Isten kedvelt. Három hónapig apja házában táplálták.

²¹Mikor azután kitették, a fáraó lánya felvette, és felnevelte saját fia gyanánt.

²²Mózes így oktatást kapott az egyiptomiak minden bölcsességében, és hatalmas lett szavaiban és tetteiben.

²³Mikor pedig betöltötte negyvenedik évét, feltette szívében, hogy meglátogatja a testvéreit, Izrael fiait.

²⁴Amikor meglátta, hogy egyikük méltatlanságot szenved, a védelmére kelt, és bosszút állt az igazságtalanságot szenvedőért azzal, hogy megölte az egyiptomit.

²⁵Azt hitte ugyanis, hogy testvérei megértik, hogy Isten az ő keze által ad nekik szabadulást, ám azok nem értették meg.

²⁶Másnap megjelent köztük, amikor éppen perlekedtek, és békítgette őket: ‘Férfiak, ti testvérek vagytok, miért bántjátok egymást?’

²⁷De az, aki bántalmazta felebarátját, eltaszította őt, és így szólt: ‘Ki tett téged följebbvalóvá és bíróvá fölénk?

²⁸Csak nem akarsz megölni, ahogy megölted tegnap az egyiptomit?’

²⁹Mikor Mózes meghallotta ezt a beszédet, elmenekült, és jövevény lett Midián földjén, ahol két fia született.
^{(Kiv 2,15)}

³⁰Negyven esztendő eltelte után Sína hegyének pusztájában angyal jelent meg neki a csipkebokor lángoló tüzében.^{(Kiv 3,2-3)}

³¹Mózes látta, és csodálkozott a látványon. Amint azonban odament, hogy megnézze, az Úr szólt hozzá:

³²‘Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene’. Mózes erre megrettent, és nem merte megnézni.^{(Kiv 3,6)}

³³Az Úr pedig azt mondta neki: ‘Oldd le lábad saruját, mert a hely, amelyen állsz, szent föld.

³⁴Jól láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát, hallottam sóhajtozásukat, azért szálltam le, hogy megszabadítsam őket. Jöjj tehát, elküldlek Egyiptomba’.^{(Kiv 3,5.7-10)}

³⁵Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor azt mondták: ‘Ki rendelt téged följebbvalóvá és bíróvá?’, Isten vezérül és szabadítóul küldte az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban.^{(Kiv 2,14)}

³⁶Ő hozta ki őket, közben csodákat és jeleket művelt Egyiptom földjén, majd a Vörös-tengernél és a pusztában negyven éven át.

³⁷Ez az a Mózes, aki megmondta Izrael fiainak: ‘Prófétát támaszt nektek Isten testvéreitek közül, hozzám hasonlót’.^{(MTörv 18,15)}

³⁸Ő volt az, aki a pusztai közösségből kapcsolatban állt az angyallal, aki Sína hegyén szólt hozzá és atyáinkhoz; ő vette át az élet igéit, hogy nekünk adja.

³⁹Ám atyáink nem akartak engedelmeskedni neki, hanem eltaszították, és szívük visszavágyott Egyiptomba.

⁴⁰Azért azt mondták Áronnak: ‘Készíts nekünk isteneket, vezessenek bennünket ők, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!’^{(Kiv 32,1)}

⁴¹És borjúképmást készítettek azokban a napokban, áldozatot mutattak be a bálványnak, és örömük telt önkezük alkotásaiban.

⁴²Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta őket, hogy szolgáljanak az ég seregeinek, amint meg van írva a próféták könyvében:
‘Vajon mutattatok-e be nekem
áldozati állatokat és áldozatokat
negyven éven át a pusztában, Izrael háza?

⁴³Inkább befogadtátok Molok sátrát
és isteneteknek, Refánnak csillagát,
a bálványképeket, amelyeket készítettetek,
hogy imádjátok őket.
Ezért Babilonon túlra viszlek majd el titeket’{Ám 5,25-27}.^{(Ám 5,25-27)}

⁴⁴A szövetség sátra atyáinkkal volt a pusztában, amint Isten elrendelte nekik, aki Mózeshez szólt, hogy készítse el azt a látott minta szerint.

⁴⁵Ezt atyáink átvették, s be is vitték Józsuéval a pogányok birodalmába, akiket Isten kiűzött atyáink elől, Dávid napjaiig.

⁴⁶Ő kegyelmet talált Istennél, és könyörgött, hogy hajlékot emelhessen Jákob Istenének.

⁴⁷Végül csak Salamon épített neki házat.

⁴⁸Ámde a Magasságbeli nem lakik kezek alkotásaiban, amint a próféta mondja:

⁴⁹‘Az ég az én trónusom,
a föld pedig lábaim zsámolya.
Miféle házat építenétek nekem
– mondja az Úr –,
vagy hol lenne az én nyugodalmam helye?

⁵⁰Nem az én kezem alkotta-e mindezeket?’^{(Iz 66,1-2)}

⁵¹Ti keménynyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek! Ti mindenkor ellenálltok a Szentléleknek: amint atyáitok, úgy ti is.

⁵²Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Igen, megölték őket, akik annak az Igaznak eljöveteléről jövendöltek, akinek ti most árulói és gyilkosai lettetek,

⁵³ti, akik angyalok szolgálata által kaptátok a törvényt, de meg nem tartottátok.«

István megkövezése

⁵⁴Amikor ezeket hallották, megdühödtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene.

⁵⁵Ő azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni.

⁵⁶Megszólalt: »Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felől.«

⁵⁷Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket, és egy akarattal rárohantak.

⁵⁸Azután kihurcolták őt a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak.

⁵⁹Amikor megkövezték Istvánt, az így könyörögött: »Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!«

⁶⁰Amikor pedig térdre esett, fennhangon azt kiáltotta: »Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül!« Amint ezt kimondta, elszenderült az Úrban.

⁶¹

István beszéde

⁶²Ő pedig azt felelte: »Férfiak, testvérek és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, midőn Mezopotámiában tartózkodott, és mielőtt Háránba költözött.

⁶³Így szólt hozzá: ‘Menj ki földedről és rokonságodból, s jöjj arra a földre, amelyet mutatok neked’.

⁶⁴Erre elhagyta a káldeaiak országát, és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után áthozta őt erre a földre, amelyen ti laktok most.

⁶⁵Nem adott ugyan belőle neki talpalatnyi örökséget sem, de megígérte, hogy birtokul adja neki és utódainak őutána, bár nem volt még fia.

⁶⁶Isten ezt mondta neki: ‘Az ő utóda hontalanként fog lakni idegen földön, szolgaságba hajtják és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.

⁶⁷De én – mondja az Úr – megítélem a nemzetet, amelynek szolgái lesznek, azután majd kivonulnak és szolgálni fognak nekem ezen a helyen’.

⁶⁸Egyben megkötötte vele a körülmetélés szövetségét. Ábrahámnak így lett a fia Izsák, akit körülmetélt a nyolcadik napon, Izsáké pedig Jákob, Jákobé meg a tizenkét pátriárka.

⁶⁹A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de Isten vele volt,

⁷⁰s kiragadta őt minden viszontagságából. Kegyelmet s bölcsességet adott neki a fáraónak, Egyiptom királyának a színe előtt, úgyhogy az megtette őt kormányzónak Egyiptom fölé és a tulajdon egész háza fölé.

⁷¹Akkoriban éhínség és nagy nyomorúság sújtotta egész Egyiptomot és Kánaánt, s atyáink nem találtak élelmet.

⁷²Mikor azonban Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, elküldte atyáinkat első ízben;

⁷³a második alkalommal a testvérei megismerték Józsefet, és a fáraó előtt kitudódott a származása.

⁷⁴József erre érte küldött és elhivatta atyját, Jákobot és egész rokonságát, hetvenöt lelket.

⁷⁵Jákob tehát lement Egyiptomba, s aztán ő és atyáink meghaltak.

⁷⁶Átvitték őket Szíchembe, és eltemették a sírba, amelyet Ábrahám vett meg ezüstpénzen a szichemi Hámor fiaitól.

⁷⁷Mikor azonban elközelgett az ígéret ideje, amelyet Isten Ábrahámnak adott, a nép gyarapodott és sokasodott Egyiptomban,

⁷⁸amíg másik király nem támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet.

⁷⁹Ez álnok módon bánt a népünkkel. Azzal sújtotta atyáinkat, hogy ki kellett tenniük csecsemőiket, hogy életben ne maradjanak.

⁸⁰Abban az időben született Mózes, akit Isten kedvelt. Három hónapig apja házában táplálták.

⁸¹Mikor azután kitették, a fáraó lánya felvette, és felnevelte saját fia gyanánt.

⁸²Mózes így oktatást kapott az egyiptomiak minden bölcsességében, és hatalmas lett szavaiban és tetteiben.

⁸³Mikor pedig betöltötte negyvenedik évét, feltette szívében, hogy meglátogatja a testvéreit, Izrael fiait.

⁸⁴Amikor meglátta, hogy egyikük méltatlanságot szenved, a védelmére kelt, és bosszút állt az igazságtalanságot szenvedőért azzal, hogy megölte az egyiptomit.

⁸⁵Azt hitte ugyanis, hogy testvérei megértik, hogy Isten az ő keze által ad nekik szabadulást, ám azok nem értették meg.

⁸⁶Másnap megjelent köztük, amikor éppen perlekedtek, és békítgette őket: ‘Férfiak, ti testvérek vagytok, miért bántjátok egymást?’

⁸⁷De az, aki bántalmazta felebarátját, eltaszította őt, és így szólt: ‘Ki tett téged följebbvalóvá és bíróvá fölénk?

⁸⁸Csak nem akarsz megölni, ahogy megölted tegnap az egyiptomit?’

⁸⁹Mikor Mózes meghallotta ezt a beszédet, elmenekült, és jövevény lett Midián földjén, ahol két fia született.

⁹⁰Negyven esztendő eltelte után Sína hegyének pusztájában angyal jelent meg neki a csipkebokor lángoló tüzében.

⁹¹Mózes látta, és csodálkozott a látványon. Amint azonban odament, hogy megnézze, az Úr szólt hozzá:

⁹²‘Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene’. Mózes erre megrettent, és nem merte megnézni.

⁹³Az Úr pedig azt mondta neki: ‘Oldd le lábad saruját, mert a hely, amelyen állsz, szent föld.

⁹⁴Jól láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát, hallottam sóhajtozásukat, azért szálltam le, hogy megszabadítsam őket. Jöjj tehát, elküldlek Egyiptomba’.

⁹⁵Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor azt mondták: ‘Ki rendelt téged följebbvalóvá és bíróvá?’, Isten vezérül és szabadítóul küldte az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban.

⁹⁶Ő hozta ki őket, közben csodákat és jeleket művelt Egyiptom földjén, majd a Vörös-tengernél és a pusztában negyven éven át.

⁹⁷Ez az a Mózes, aki megmondta Izrael fiainak: ‘Prófétát támaszt nektek Isten testvéreitek közül, hozzám hasonlót’.

⁹⁸Ő volt az, aki a pusztai közösségből kapcsolatban állt az angyallal, aki Sína hegyén szólt hozzá és atyáinkhoz; ő vette át az élet igéit, hogy nekünk adja.

⁹⁹Ám atyáink nem akartak engedelmeskedni neki, hanem eltaszították, és szívük visszavágyott Egyiptomba.

¹⁰⁰Azért azt mondták Áronnak: ‘Készíts nekünk isteneket, vezessenek bennünket ők, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!’

¹⁰¹És borjúképmást készítettek azokban a napokban, áldozatot mutattak be a bálványnak, és örömük telt önkezük alkotásaiban.

¹⁰²Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta őket, hogy szolgáljanak az ég seregeinek, amint meg van írva a próféták könyvében: ‘Vajon mutattatok-e be nekem áldozati állatokat és áldozatokat negyven éven át a pusztában, Izrael háza?

¹⁰³Inkább befogadtátok Molok sátrát és isteneteknek, Refánnak csillagát, a bálványképeket, amelyeket készítettetek, hogy imádjátok őket. Ezért Babilonon túlra viszlek majd el titeket’.

¹⁰⁴A szövetség sátra atyáinkkal volt a pusztában, amint Isten elrendelte nekik, aki Mózeshez szólt, hogy készítse el azt a látott minta szerint.

¹⁰⁵Ezt atyáink átvették, s be is vitték Józsuéval a pogányok birodalmába, akiket Isten kiűzött atyáink elől, Dávid napjaiig.

¹⁰⁶Ő kegyelmet talált Istennél, és könyörgött, hogy hajlékot emelhessen Jákob Istenének.

¹⁰⁷Végül csak Salamon épített neki házat.

¹⁰⁸Ámde a Magasságbeli nem lakik kezek alkotásaiban, amint a próféta mondja:

¹⁰⁹‘Az ég az én trónusom, a föld pedig lábaim zsámolya. Miféle házat építenétek nekem – mondja az Úr –, vagy hol lenne az én nyugodalmam helye?

¹¹⁰Nem az én kezem alkotta-e mindezeket?’

¹¹¹Ti keménynyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek! Ti mindenkor ellenálltok a Szentléleknek: amint atyáitok, úgy ti is.

¹¹²Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Igen, megölték őket, akik annak az Igaznak eljöveteléről jövendöltek, akinek ti most árulói és gyilkosai lettetek,

¹¹³ti, akik angyalok szolgálata által kaptátok a törvényt, de meg nem tartottátok.«

¹¹⁴

István megkövezése

¹¹⁵Ő azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni.

¹¹⁶Megszólalt: »Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felől.«

¹¹⁷Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket, és egy akarattal rárohantak.

¹¹⁸Azután kihurcolták őt a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak.

¹¹⁹Amikor megkövezték Istvánt, az így könyörögött: »Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!«

¹²⁰Amikor pedig térdre esett, fennhangon azt kiáltotta: »Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül!« Amint ezt kimondta, elszenderült az Úrban.