Kornéliusz százados látomása Cézáreában

¹Volt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az Itáliainak nevezett zászlóalj századosa.

²Egész háza népével együtt vallásos és istenfélő ember volt, sok alamizsnát osztott ki a nép között, és szüntelenül imádkozott az Istenhez.

³Egyszer, a nap kilencedik órája körül látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bejött hozzá, és azt mondta neki: »Kornéliusz!«

⁴Ő rátekintett, és megrémülve azt mondta: »Mi az, Uram?« Erre az így szólt: »Imádságaid és alamizsnáid felszálltak Isten színe elé, és ő megemlékezett rólad.

⁵Azért küldj most férfiakat Joppéba, és hivass ide egy bizonyos Simont, akit Péternek is hívnak.

⁶Ez egy bizonyos Simon tímárnál szállt meg, akinek a háza a tenger mellett van. Ő majd megmondja neked, mit kell tenned.«

⁷Amikor eltávozott az angyal, aki szólt hozzá, odahívta két szolgáját és beosztottjai közül egy istenfélő katonát.

⁸Mindent elmondott nekik, és elküldte őket Joppéba.

Péter látomása Joppéban

⁹Másnap pedig, miközben ők úton voltak és a városhoz közeledtek, hat óra tájban Péter felment a ház tetejére imádkozni.

¹⁰Közben megéhezett, és enni akart. Amíg készítettek neki, elragadtatásba esett.

¹¹Nyitva látta az eget, és egy edény ereszkedett alá, olyan mint egy nagy lepedő, amelyet négy sarkánál fogva eresztenek le a földre.

¹²Mindenféle négylábú, földi csúszómászó és égi madár volt benne.

¹³Egy hang így szólt hozzá: »Kelj fel Péter, öld meg és edd!«

¹⁴De Péter azt mondta: »Távol legyen tőlem, Uram, hiszen sohasem ettem semmi közönségeset és tisztátalant!«

¹⁵De a hang újból, másodszor is szólt hozzá: »Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd tisztátalannak!«

¹⁶Ez háromszor megismétlődött, aztán az edény hirtelen felemelkedett az égbe.

¹⁷Amíg Péter azon tűnődött magában, hogy mit jelent a látomás, amit látott, a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, megkeresték Simon házát. Megálltak az ajtónál,

¹⁸bekiáltottak és tudakolták, vajon Simon, akit Péternek is hívnak, ott szállt-e meg?

¹⁹Péternek pedig, amíg a látomásról tűnődött, azt mondta a Lélek: »Három férfi keres téged.

²⁰Kelj fel tehát, eredj le, és menj el velük habozás nélkül, mert én küldtem őket.«

²¹Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt: »Íme, én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?«

²²Ezek azt felelték: »Kornéliusz százados, az igaz és istenfélő férfi, aki mellett az egész zsidó nép tanúságot tesz, egy szent angyaltól parancsot kapott, hogy hivasson téged a házába, és hallgassa tőled az igéket.«

Kornéliusz megkeresztelése

²³Erre bevezette és vendégül látta őket.
Másnap pedig fölkelt és elindult velük. Néhányan a joppéi testvérek közül elkísérték.

²⁴A következő napon megérkezett Cézáreába. Kornéliusz már várta őket. Összehívta rokonait és bizalmas barátait.

²⁵És történt, hogy amikor Péter belépett, Kornéliusz elébe jött, és a lábaihoz borulva hódolt neki.

²⁶Péter azonban fölemelte őt és így szólt: »Kelj föl, én magam is ember vagyok!«

²⁷Azután beszédbe elegyedett vele, betért hozzá, és sokakat talált összegyűlve.

²⁸Ezeknek azt mondta: »Tudjátok ti is, hogy a zsidó ember mennyire visszariad attól, hogy idegennel barátkozzon, vagy hogy belépjen a házába. De Isten értésemre adta, hogy senkit se mondjak közönségesnek vagy tisztátalannak.

²⁹Azért ellenkezés nélkül eljöttem a meghívásra. Kérdezem tehát: Mi okból hívtatok engem?«

³⁰Kornéliusz erre azt mondta: »Ebben az órában éppen négy napja, hogy kilenc órakor imádkoztam a házamban, és íme, egy férfi állt elém fehér ruhában.

³¹Azt mondta: ‘Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten színe előtt.

³²Küldj azért Joppéba, és hivasd el Simont, akit Péternek is hívnak. Simon tímár házában szállt meg a tenger mellett.’

³³Mindjárt hozzád küldtem tehát, és te jól tetted, hogy eljöttél. Íme, most mindnyájan itt vagyunk előtted, hogy meghallgassuk mindazt, amit az Úr parancsolt neked.«

³⁴Akkor Péter beszélni kezdett: »Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató,

³⁵ellenkezőleg, kedves előtte bármelyik nép fia, aki féli őt és igazságot cselekszik.

³⁶Isten elküldte igéjét Izrael fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által, aki mindennek az Ura.

³⁷Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában, a János által hirdetett keresztség után;

³⁸hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt.

³⁹Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő a zsidók országában és Jeruzsálemben tett. Fára függesztve megölték őt.

⁴⁰De Isten harmadnapon feltámasztotta, s megadta neki, hogy megjelenjen,

⁴¹nem az egész népnek, hanem Isten által előre kijelölt tanúknak, minekünk, akik ettünk és ittunk vele, miután a halálból feltámadt.

⁴²Meg is parancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és a holtak bírájává rendelt.

⁴³Róla tesz tanúságot az összes próféta, hogy az ő neve által mindenki elnyeri a bűnök bocsánatát, aki csak hisz benne.«

⁴⁴Miközben Péter ezeket a szavakat mondta, a Szentlélek leszállt mindazokra, akik az igét hallgatták.

⁴⁵A körülmetéltségből származó hívek, akik Péterrel jöttek oda, elcsodálkoztak, hogy a Szentlélek kegyelme a pogányokra is kiáradt.

⁴⁶Hallották ugyanis őket nyelveken beszélni és magasztalni Istent.

⁴⁷Ekkor Péter azt mondta: »Vajon megtagadhatjuk-e a keresztség vizét azoktól, akik a Szentlelket éppúgy elnyerték, mint mi?«

⁴⁸Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében. Ekkor megkérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig.

⁴⁹

Kornéliusz százados látomása Cézáreában

⁵⁰Egész háza népével együtt vallásos és istenfélő ember volt, sok alamizsnát osztott ki a nép között, és szüntelenül imádkozott az Istenhez.

⁵¹Egyszer, a nap kilencedik órája körül látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bejött hozzá, és azt mondta neki: »Kornéliusz!«

⁵²Ő rátekintett, és megrémülve azt mondta: »Mi az, Uram?« Erre az így szólt: »Imádságaid és alamizsnáid felszálltak Isten színe elé, és ő megemlékezett rólad.

⁵³Azért küldj most férfiakat Joppéba, és hivass ide egy bizonyos Simont, akit Péternek is hívnak.

⁵⁴Ez egy bizonyos Simon tímárnál szállt meg, akinek a háza a tenger mellett van. Ő majd megmondja neked, mit kell tenned.«

⁵⁵Amikor eltávozott az angyal, aki szólt hozzá, odahívta két szolgáját és beosztottjai közül egy istenfélő katonát.

⁵⁶Mindent elmondott nekik, és elküldte őket Joppéba.

⁵⁷

Péter látomása Joppéban

⁵⁸Közben megéhezett, és enni akart. Amíg készítettek neki, elragadtatásba esett.

⁵⁹Nyitva látta az eget, és egy edény ereszkedett alá, olyan mint egy nagy lepedő, amelyet négy sarkánál fogva eresztenek le a földre.

⁶⁰Mindenféle négylábú, földi csúszómászó és égi madár volt benne.

⁶¹Egy hang így szólt hozzá: »Kelj fel Péter, öld meg és edd!«

⁶²De Péter azt mondta: »Távol legyen tőlem, Uram, hiszen sohasem ettem semmi közönségeset és tisztátalant!«

⁶³De a hang újból, másodszor is szólt hozzá: »Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd tisztátalannak!«

⁶⁴Ez háromszor megismétlődött, aztán az edény hirtelen felemelkedett az égbe.

⁶⁵Amíg Péter azon tűnődött magában, hogy mit jelent a látomás, amit látott, a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, megkeresték Simon házát. Megálltak az ajtónál,

⁶⁶bekiáltottak és tudakolták, vajon Simon, akit Péternek is hívnak, ott szállt-e meg?

⁶⁷Péternek pedig, amíg a látomásról tűnődött, azt mondta a Lélek: »Három férfi keres téged.

⁶⁸Kelj fel tehát, eredj le, és menj el velük habozás nélkül, mert én küldtem őket.«

⁶⁹Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt: »Íme, én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?«

⁷⁰Ezek azt felelték: »Kornéliusz százados, az igaz és istenfélő férfi, aki mellett az egész zsidó nép tanúságot tesz, egy szent angyaltól parancsot kapott, hogy hivasson téged a házába, és hallgassa tőled az igéket.«

⁷¹

Kornéliusz megkeresztelése

⁷²A következő napon megérkezett Cézáreába. Kornéliusz már várta őket. Összehívta rokonait és bizalmas barátait.

⁷³És történt, hogy amikor Péter belépett, Kornéliusz elébe jött, és a lábaihoz borulva hódolt neki.

⁷⁴Péter azonban fölemelte őt és így szólt: »Kelj föl, én magam is ember vagyok!«

⁷⁵Azután beszédbe elegyedett vele, betért hozzá, és sokakat talált összegyűlve.

⁷⁶Ezeknek azt mondta: »Tudjátok ti is, hogy a zsidó ember mennyire visszariad attól, hogy idegennel barátkozzon, vagy hogy belépjen a házába. De Isten értésemre adta, hogy senkit se mondjak közönségesnek vagy tisztátalannak.

⁷⁷Azért ellenkezés nélkül eljöttem a meghívásra. Kérdezem tehát: Mi okból hívtatok engem?«

⁷⁸Kornéliusz erre azt mondta: »Ebben az órában éppen négy napja, hogy kilenc órakor imádkoztam a házamban, és íme, egy férfi állt elém fehér ruhában.

⁷⁹Azt mondta: ‘Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten színe előtt.

⁸⁰Küldj azért Joppéba, és hivasd el Simont, akit Péternek is hívnak. Simon tímár házában szállt meg a tenger mellett.’

⁸¹Mindjárt hozzád küldtem tehát, és te jól tetted, hogy eljöttél. Íme, most mindnyájan itt vagyunk előtted, hogy meghallgassuk mindazt, amit az Úr parancsolt neked.«

⁸²Akkor Péter beszélni kezdett: »Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató,

⁸³ellenkezőleg, kedves előtte bármelyik nép fia, aki féli őt és igazságot cselekszik.

⁸⁴Isten elküldte igéjét Izrael fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által, aki mindennek az Ura.

⁸⁵Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában, a János által hirdetett keresztség után;

⁸⁶hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt.

⁸⁷Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő a zsidók országában és Jeruzsálemben tett. Fára függesztve megölték őt.

⁸⁸De Isten harmadnapon feltámasztotta, s megadta neki, hogy megjelenjen,

⁸⁹nem az egész népnek, hanem Isten által előre kijelölt tanúknak, minekünk, akik ettünk és ittunk vele, miután a halálból feltámadt.

⁹⁰Meg is parancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és a holtak bírájává rendelt.

⁹¹Róla tesz tanúságot az összes próféta, hogy az ő neve által mindenki elnyeri a bűnök bocsánatát, aki csak hisz benne.«

⁹²Miközben Péter ezeket a szavakat mondta, a Szentlélek leszállt mindazokra, akik az igét hallgatták.

⁹³A körülmetéltségből származó hívek, akik Péterrel jöttek oda, elcsodálkoztak, hogy a Szentlélek kegyelme a pogányokra is kiáradt.

⁹⁴Hallották ugyanis őket nyelveken beszélni és magasztalni Istent.

⁹⁵Ekkor Péter azt mondta: »Vajon megtagadhatjuk-e a keresztség vizét azoktól, akik a Szentlelket éppúgy elnyerték, mint mi?«

⁹⁶Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében. Ekkor megkérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig.