¹Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak:
»Rövid az életünk ideje és szomorú,
nincsen orvosság az ember halála ellen,
és nincs, akiről tudnák, hogy visszajött az alvilágból.

²Mert semmiből lettünk
és majd olyanok leszünk, mintha nem is lettünk volna,
mert csak füst az éltető lehelet orrunkban,
s a gondolat csak szikra szívünk lüktetésére:

³ha ez elalszik, testünk hamuvá lesz,
a lélek pedig elszáll, mint lenge szellő.

⁴Idő múltán elfelejtik nevünket is,
és senki sem gondol többé tetteinkre.
Életünk elmúlik, ahogy a felhő szertefoszlik,
eloszlik mint a köd, melyet a nap sugara elűz,
és a melege földre sújt.

⁵Olyan az életünk, mint az árnyék vonulása,
és végünkből nincs visszatérés,
mert le van pecsételve az,
és nem tér vissza senki sem.

⁶Rajta tehát! Éljünk a jelen javakkal,
élvezzük a teremtést sietve, míg fiatalok vagyunk!

⁷Töltekezzünk pompás borral és mirhával,
ne menjünk el az évszak virágai mellett!

⁸Koszorúzzuk magunkat rózsákkal, mielőtt elhervadnának,
ne maradjon rét kicsapongásunktól érintetlen!

⁹Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból,
mindenütt rakjuk le vígságunk jeleit,
mert ez a mi osztályrészünk, ez a mi sorsunk!

¹⁰Nyomjuk el a szegény igazat,
ne kíméljük az özvegyet,
és ne tekintsünk a koros aggastyán ősz hajára!

¹¹Erőnk legyen az igazság mércéje,
mert ami gyenge, az haszontalan!

¹²Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll,
és ellenkezik tetteinkkel,
törvényszegést vet a szemünkre,
s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen.

¹³Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete,
és Isten gyermekének mondja magát.

¹⁴Nézeteinknek ő a vádlója,

¹⁵még az is terhes nekünk, ha látjuk őt,
mert élete másokétól különbözik,
és ösvényei egészen különösek.

¹⁶Ő komolytalannak néz minket,
tartózkodik útjainktól, mint a szennytől,
s boldognak hirdeti az igazak végét,
és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja.

¹⁷Lássuk tehát, igazak-e beszédei?
Tegyük próbára, mi lesz majd vele,
tudjuk meg, milyen lesz a vége!

¹⁸Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja,
és kiragadja ellenségei kezéből.

¹⁹Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással,
hogy megismerjük szelídségét,
és kipróbáljuk állhatatosságát!

²⁰Ítéljük őt gyalázatos halálra,
mert – amint mondja – oltalomban részesül!«

²¹Így gondolják ők, de tévednek,
mert gonoszságuk vakká tette őket.

²²Nem ismerik Isten titkait,
nem remélik a jóság bérét,
és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát.

²³Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert,
és saját hasonlóságára és képére alkotta,

²⁴a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba,
és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak.